Miért van iPadem, ha nem rajongok az Apple-ért?

Bevezetés

Bár mindig is csodáltam az Apple újító szellemét (elég csak a legutóbbi nagy dobásukra, az Apple M1-re gondolni, hogy megértsük a zsenialitásukat), az átgondolt termékstratégiájukat, a hardvereik minőségét, és főleg a dizájnjukat, valójában sosem voltam egy Apple fanboy, hiszen a fenti pozitívumokat jó pár negatívum árnyékolja be. A nehezen javítható, sőt sok esetben javíthatatlanra tervezett eszközök, az önrendelkezés elvétele a felhasználóktól, a zárt ökoszisztéma, a rengeteg korlátozás az oprendszereikben, a fájlkezelési megoldásaik, az árazási stratégiájuk, illetve a márka körül kialakult légkör számomra mindig is komoly elrettentő faktor volt. Mindezek ellenére 2018 óta tulaja vagyok egy iPad 6-nak, és nem bántam meg, hogy megvettem.

A fent felsoroltak számomra már önmagukban is kellő visszatartó erővel bírtak, de régebben még csak a termékeik dizájnját sem kedveltem. A korai éveikre jellemző átlátszó, majd színes dizájn-érát egyenesen visszataszítónak tartottam, nem mintha a PC piacon lett volna bármiféle „dizájn” azokban az időkben. Viszont miután a 2000-es évektől életre hívták a minimalista, majd a „Dark aluminium” dizájnvonalat, egyre inkább elkezdtek tetszeni a termékeik. Úgy istenigazából az első iPhone megjelenését követően találkoztam élesben is Apple termékkel, minek után cserebere által hozzájutottam egy első generációs iPhonehoz. Ott és akkor nagyon nem éreztem a chit, hamar meg is váltam a nevezett terméktől, és egészen 2015-ig nem is találkoztam komolyabban iPhonenal, akkor is csak azért, mert céges telefonnak kaptam egyet. Azzal sem voltam kibékülve, nekem még mindig túl zárt és restriktív volt, elég sokat szenvedtem vele, míg végül sikerült elcserélnem egy kollégámmal egy Sony Z3-ra, amit sokkal jobban szerettem.

Ilyen tapasztalattal a hátam mögött magam sem gondoltam volna, hogy valaha is önszántamból veszek egy iPad-et. Pedig megtörtént, és valójában azóta sem bántam meg a döntésem, sőt, még arra is látok esélyt, hogy a következő tabletem is iPad lesz. De ne rohanjunk ennyire előre, mi több, kezdjük az elején.

Az első tablet

Az első tabletem egy Nexus 7-es volt, még 2012-ben. Számomra már akkor is nehéz szülés volt a tablet vásárlás, ugyanis van egy olyan rettenetes tulajdonságom, hogy szeretek ár-érték arányban jó dolgokat venni, utálom a rossz minőségű termékeket, legalább annyira, mint a feleslegesen túlárazottakat.

Így egy iPad szóba se jöhetett, mert abban az időben elég drágák voltak, vagy legalábbis annak számítottak, a maguk 144 ezer forintos induló árukkal.

Egy ideig próbáltam egy épkézláb androidos tabletet találni, de nem igazán volt olyan, ami megfelelt volna tudásban és árban. Pár hét keresgélés után már éppen feladtam volna, mikor megjöttek a hírek, a Nexus 7-ről. Azonnal tudtam, hogy az az a tablet, amire nekem szükségem van.

Az előrendelés első órájában adtam le egy rendelést a tabletre, és a forgalmazás megkezdését követően fél órával már a boltban álltam a kezemben a Nexussal. Alig több, mint 80 ezer forintot kellett leszurkolnom érte. Könnyen lehet, hogy az egész országban nekem volt először hivatalos magyar forgalmazásból származó Nexusom, de, hogy a top 10-ben benne voltam, az biztos. Imádtam azt a tabletet, rengeteget neteztem és olvastam rajta, de egy évvel később egy 8 colos Windows-os tabletre váltottam, azt pedig szintén nem sokkal később nagyobbra cseréltem. Kellett, mert még a 8 col is kevés volt a képregény olvasásra, amire abban az időben rákattantam. Csak hát a 10 colos Windows-os tablet meglehetősen gyenguszka konstrukció volt, gyakorlatilag még netezésre sem volt alkalmas. Elég nagy csalódás volt számomra az a masina, így eladtam, és elhatároztam, hogy veszek helyette valami mást.

És ekkor a Nexus 7-es problematika ismét beütött. Egész egyszerűen nem találtam semmit, ami megfelelő lett volna. Abban az időben kétféle androidos tablet létezett a piacon. A mindenre alkalmatlan, és a méreg drága.

A mindenre alkalmatlan alatt azt kell érteni, hogy 50-150 ezer forint körül lehetett kapni mindenféle kínai vackot, meg a Samsung „A” szériát, ami abban az időben műanyag készülékházat, valami harmat gyenge CPU-t, rossz arányú és felbontású kijelzőt jelentett.

Aztán következett egy óriási luk, és jöttek a csúcs tabletek. Természetesen a kínaiak között is volt 1-2 aspiráns, de én kicsit féltem tőlük, így az egyetlen életképes megoldás a Samsung S szériája lett volna, viszont az árban rettenetesen el volt szállva. Még az egyel korábbi generáció is horror összegért, 220 ezer forint körül ment, az aktuális csúcsmodell legalja 260-280K körül pörgött.

Végső kétségbeesésemben kezdtem el Apple fronton nézelődni, és rá kellett jönnöm, hogy időközben az iPad-ek nagyon vonzó, már-már visszautasíthatatlan ajánlattá értek.

Mert hát mit tudott egy iPad akkor? Először is a prémium anyaghasználat minőségi összeszereléssel párosult. Értem ez alatt, hogy míg az olcsóbb Samsung és/vagy kínai tabletek jellemzően műanyagból készültek, addig már az alap iPad is alumíniumból készült és egy nagyon jó kijelző volt benne. Oké, az iPad Pro természetesen mindenben űberelte, magasabb frissítési rátával rendelkező, vékonyabb kijelzője volt stb., stb., de igazából már az alap iPad kijelzője is elképesztően szép volt, és minden napi szintű igényt kielégített. Kaptunk mellé egy az átlagot meghaladóan stabil OS-t, hosszútávú frissítéseket, jellemzően hosszú élettartamot. Mindezt 117 -ezer forintért. Az az inflációt figyelembe véve olyan volt, mintha 2012-ben 100 ezer forint körül lett volna. Jó vételnek tűnt.

Jó vételnek tűnt, csak hát az OS számomra rendkívül nagy hátráltató tényező volt. Ugyanakkor, ha a másik opcióm egy normális androidos tablet volt több, mint dupla áron, akkor el kellett gondolkoznom.

El kellett gondolkoznom méghozzá azon, hogy mire is használnám a tabletet.

Én anno már az első generációs Surfaceket is teszteltem, és nagyon is tetszett a laptopot kiváltani képes tabelt ötlete, még az akkori gyermekbetegségeivel együtt is. Így mindig is egyfajta laptop pótlékként tekintettem a tabletekre. Ezen a ponton viszont ráeszméltem, hogy el kell engednem ezt a fajta hozzáállást. Már persze a büdzsé tekintetében, mert persze, ha nagyon kell egy laptop helyettes tablet, akkor ott a Surface, mondjuk 3-4-szer annyiért. Elgondolkoztam azon, hogy az elméleti elvárások helyett mire is használom VALÓJÁBAN a tabletemet. Rá kellett, hogy jöjjek, a következő feladatokat végzem rajta:

• Ebook olvasás
• Internetezés ágyból lefekvés előtt, vagy ébredés után
• Internetezés fotelből
• Képregény olvasás
• Word dokumentumok szerkesztése
• Chat

Ezek alapján rá kellett jönnöm arra, hogy bár elképesztően klassz dolog egy Surface, és nagyon erőteljesen vágyom is rá, lényegében luxus lenne az életemben, mikor az esetek 99,99%-ában olyasmire használom a tabeltem, amire az iPad is tökéletesen alkalmas, sőt, talán ez a tablet alkalmasabb ezekre a leginkább.

Úgyhogy félretettem a fene nagy elvárásaimat, beplattyogtam egy iStyle-ba, és vettem egy teljesen alap iPad-et.

Az első iPad

Bármennyire is minimum programban terveztem használni a tabletet, fájlkezelőnek kellett rá a OneDrive, meg egy Word, de ennyi.

A fentieken kívül túl sokat nem kér enni, és az OS limitációit figyelembe véve azt kell mondjam, hogy nagyon pozitívan csalódtam a készülékben. A netezés villámgyors rajta, persze a 2 GB RAM érezteti hatását, ha sok oldalt megnyitunk, a régebben használtakat hajlamos kilőni, és megnyitáskor újra tölteni, de ez legyen a legnagyobb baj. A kijelző, mint említettem gyönyörű, az akkumulátoros üzemidő fantasztikus, a készenléti időről már nem is beszélve, repülőgépes üzemmódban, hetekig elvan úgy, hogy nem merül le teljesen az akksi. A videó lejátszás is teljesen rendben van, persze az egy hangszórót megérzi az ember, de igazából nem vészes a dolog, mert az az egy, ami van, legalább szépen szól. Javított volna a helyzeten, ha nem alulra teszik, mert így ha az ember ölbe veszi a készüléket, vagy az ágyban fetrengve magán támasztja meg, akkor komolyabb mértékben csökken a hangerő, bár még így is bőven használható.

Billentyűzetet mindig is lehetett használni mellé, bármely bluetooth képes billentyűzettel tökéletesen össze lehet párosítani. Az egérhasználat már más kérdés, mert bár egy jó ideje már lehet egeret párosítani az iPad-ek mellé, egérmutató helyett egy kis kört tudunk a képernyőn kergetni, mintha csak az ujjunk hegye lenne. Lehet, hogy valakit ez nem zavar, engem elképesztő módon idegesít, annyira megszoktam, hogy egy kurzort nézek, ha egérrel ténykedek. Ezt az apróságot már igazán lefejleszthették volna, de az Apple jellemzően direkt csinálja ezeket a kis piszkálódásokat, hogy terelgesse a felhasználóit. Az itt közvetített üzenet: „Hé… ez egy iPad. Ha laptop kell, vegyél MacBook-ot (is)!”

Immáron 4 éve használom, nem mondom, hogy napi szinten, inkább hetente párszor 0,5-1 órát, és a dolgát hibátlanul teszi. Nincs teletelepítve mindenféle applikációval, de nem érzem, hogy komolyabb mértékben csökkent volna a teljesítménye az elmúlt időszakban.

A fentiekből jól látszik, hogy kevés dologra használom, és az egy igen jó kérdés, hogy azért használom kevés dologra, mert az én életemben kevés dologra alkalmas (arra viszont kiválóan), vagy mondjuk egy sokkal komolyabb tudású Surfac-t is csak ezekre használnék. Nem tudok egyértelmű választ adni a kérdésre, de azt gondolom, hogy ha lenne is egy Surface-em, az esetek nagy részében azt sem használnám sokkal többre, és csak ritkán használnám ki a bennük rejlő lehetőségeket. A kérdési mindig az, hogy az a csekély számú kivételes alkalom, mikor használnám, megéri-e nekem az árkülönbözetet. A válaszom az, hogy jelenleg nem.

Verdikt

Nem mondom, hogy valamikor a jövőben nem fogok befizetni egy Surface-re, de jelenleg teljesen jól elvagyok az iPaddel. Amire használtam, amire vettem, azt vélhetően még jó ideig tudni fogja, és könnyen lehet, hogy ha majd megválok tőle, az utódja is egy iPad lesz. Egésze egyszerűen azért, mert relatíve olcsón kapunk egy korlátozottan használható, de tartós, megbízható tabletet, és ezt jelenleg egyik másik Androidos tablet sem tudja ebben az ársávban. Hiába na, eljutottunk oda, hogy az Apple gyártaj az olcsó tabletet. Ki hitte volna, hogy ezt megéljük?