Breitling Aviator 8 Chronograph 43 – Navitimer Light

A vízállósági para

A repülős múltamnak hála elég nagy Breitling fanatikus vagyok, és bevallom, nem látom magam előtt azt a pillanatot, mikor becsobbanok a vízbe egy palackkal, és egy minimum másfél milliós órával, de tudat alatt mindig is zavart, ha egy óra nem vízálló. Ez már egészen kicsi gyerekkorom óta így volt, hiszen kb. 6 éves koromtól komolyabban úsztam, aztán tizenpár évesen már jött a búvárkodás, még ha csak ritkán is sikerül merülnöm (főleg mostanában). Erre a vízhatlansági mániára rá is erősített egy igen kellemetlen élmény. Az első mechanikus órám egy régi-régi Doxa volt, amit még anyukámtól kaptam, és mindig is nagy becsben tartottam. Egy elegáns darab, inkább öltönyóra, semmint mindennapi viselet. A kis ketyegő kálváriája úgy kezdődött, hogy még friss diplomásként egy állásinterjúra mentem. Késő nyári időszak volt, mikor elindultam otthonról, csoda szép, meleg idő volt, hét ágra sütött a nap, így természetesen nem vittem magammal esernyőt. Mint utólag kiderült, óriási hiba volt, mivel míg a trolin ültem, szakadni kezdett az eső. A trolimegálló és az irodaépület bejárata között úgy 100 méter távolság lehetett, de ez alatt a 100 méter alatt szó szerint rongyosra áztam. A zakómból, az ingemből, a nadrágomból, de még a zoknimból is csavarni lehetett a vizet. Szerencsére korábban érkeztem, így volt időm rendbe szedni magam, és némileg száradni, míg vártam. Mire bejutottam az interjúra, már csak félig néztem ki úgy, mint egy ázott kutya. Elkezdődött az interjú, a szokásos csacsogás az elején, majd belevágtunk. Már nagyban folyt az interjú, mikor észrevettem, hogy a kis Doxa üvege be van párásodva. Egy laza mozdulattal letöröltem az üveget, de a pára ott maradt. Ekkor esett le, hogy az bizony belülről párás, és persze elkapott a pánik. Kezemet az asztal alá rejtve befordítottam az órát az alkarom felé, hogy legalább az interjúztatók ne vegyék észre, viszont onnantól kezdve elképesztően nehéz volt az interjúra koncentrálnom. Végül az állást megkaptam, de az első havi fizum egy része arra ment, hogy kifizettem az órást, aki rendbe hozta szerette kis Doxámat. Igaz, egy sarlatán volt, mert a számlapot sikerült megkarcolnia az „órásmesternek”. Ez kb. 15 éve volt, és jobban belegondolva azóta nem nagyon mertem kivinni a lakásból a Doxát. Viszont azóta csak komoly óráshoz viszek órát.
A fenti kaland óta nem volt merszem nem vízálló órát venni.

A svájci repülős, ami beszippantott az órák csodás világába

Az érem másik oldalán ott van a Navitimer, ami az első komolyabb svájci óra volt, amibe beleszerettem, és mindig is szerettem volna egyet. A legtöbb esetben sajnos visszatartott az ára. Életem azon kevés időszakában, mikor lett volna annyi nélkülözhető pénzem, hogy megvegyem, akkor meg folyamatosan az tartott vissza, hogy csak 3 ATM a vízállósági minősítése, ami nemhogy úszáshoz nem elégséges, de a Breitling ajánlása szerint még csak zuhanyozni sem lehet benne. És igen, értem, hogy nem sok ember zuhanyozik órában, én magam sem, de egyfelől egyszer még hozhatja úgy az élet, másfelől elkaphat minket AZ a bizonyos szakadó eső, harmadrészt ki tudja, egyszer talán egy kertipartin belepottyanok egy medencébe, vagy egy vitorlásról eset a vízbe. A legendárum szerint egyébiránt a Navitimer – és úgy általában a pilótaórák – babonából nem túl vízálóak. Mivel egy pilótának nincs keresnivalója a vízben, ne legyen hát vízálló az órája. Nehogy lezuhanjon szegény az égről… a vízbe. Bele. Platty.
Érteni vélem a kerettörténet (ál)romantikus mondanivalóját, ettől függetlenül úgy gondolom, hogy egy repülős óra is legyen vízálló. (A Breitlingnél nem látták a Pearl Harbour-t, vagy mi?)

Rendben, persze, ne legyen vízálló ténylegesen 100, vagy akár csak 60 méterig, de azért egy 30 méter mély rekreációs búvárkodást bírjon ki. Főleg indokoltnak érzem ezt annak fényében, hogy már egy Apple Watch is simán levihető 45 méterre. És itt térek vissza a nyitómondatomhoz. Nem látom azt a pillanatot, mikor szándékoltan megyek egy milliós, vagy akár csak többszázezres órával búvárkodni, de hihetetlenül megnyugtató tud lenn az érzés, hogy ha szükség lenne rá, megtehetném. Ez ébreszt egy olyan bizalmat az emberben, amikor már megbízik annyira az óra vízzárásában, hogy bármi történjék a mindennapokban, nem félti. Ez az a küszöb, amit a Navitemer sosem tudott megugrani. De a Breitling kínálatában most megérkezett a Classic Avi Aviator 8, ami bár egy repülős óra, mégis, legalább a 100 méteres vízhatlansági minősítést megkapta, a korona zárható, és két tömítés védi az óra belsejét a vízbetöréstől. Ez már az a fokozat, amivel merülni még nem merülhetsz, de azért egy hajóra már fel mered venni, és biztos lehetsz benne, hogy ha vízbe pottyansz (vagy ugrasz) az órádnak nem lesz baja. VÉGRE!

Breitling Aviator 8 – Régi idők gyermeke

A szerkezet egy Caliber 13-as, ami az ETA 7750 helyi megfelelője. 28800-as féllengésszám, 25 kő és 48 órás járástartalék, melyet egy egyirányba húzó rotor forgása biztosít. Természetesen COSC minősítésű, mint minden Breitling.
Sokak szerint a 7750 nem igazán illik egy drága órába, és tény, hogy műszakilag nem olyan kifinomult szerkezet, mint a B01, de megbízható, jól szervizelhető, bevált szerkezet, ráadásul lényegesen olcsóbb, és olcsóbban szervizeltethető, mint a fent említett in-house B01.

Maga az óra amúgy gyönyörű, bár kicsit egyszerű. A tokozás 43 mm átmérőjű, távolról emlékeztet a Navitemerekre (legalábbis én látom a hasonlóságot pl. a 13324-gyel), ámbátor azoknál lényegesen egyszerűbb, hozzájuk képest már-már puritán. Nekem tetszik az egyszerűsége, főleg, hogy a leolvashatóság lényegesen jobb, a kevésbé zsúfolt számlap miatt. Amit még el tudtam volna viselni, az az, ha a kronográf kiegészítő számlapjai fehérek, mint egy panda Navitimer-en. De így is szép, csak nem annyira ikonikus.

Egyedül a hátlappal nem bírok megbarátkozni, az már nekem is túl sivár. A Breitling régi, gyönyörű szárnyas-horgonyos dombornyomott hátlap helyett csak egy meglehetősen puritán Aviator 8 felirat fogad minket hátul. Ez, egy picit mellé ment, szerintem.

Érzetre nekem ez az óra olyan, mintha a Breitling az avionika egy korábbi időszakához nyúlt volna vissza, mint ahonnan a Navitimer származik. Ha ránézek egy Navitemerre, a Concorde jut róla az eszembe, erről sokkal inkább egy DC-5. Persze már maga az óra neve is ezt sugallja, Classic Avi. Egy olyan korszakot idéz meg, ami sokkal egyszerűbb volt, kevésbé fejlett, kevésbé kifinomul, ahol még az ember irányította a vasat, és nem a vas az embert. És azt kell mondjam, hogy a dizájnnak sikerült átadnia azt a korszakot, sikerült kifejezni a régi korok kvintesszenciáját.

Összegzés

Nem tudom, ki hogy van vele, de én 15 éve nem találkoztam olyan Breitling órával, ami tökéletes lett volna. Már nyilván számomra. Mindegyikben van egy ici-pici apróság ami pont elég ahhoz, hogy ne tudjak az adott modellért maradéktalanul rajongani. Hol az előlapba tudok belekötni, hol a hátlapba. Utóbbi nem nehéz mióta szakítottak a gyönyörűen kidolgozott, dombornyomott hátlapokkal, sőt inkább olyat nehéz találni, amivel ki vagyok békülve.

Ez az óra sem lett tökéletes, a hátlappal itt is hadilábon állok, de összességében kapunk egy új, szerethető dizájnt, egy kicsit egyszerű, de masszív szerkezetet, és megkapjuk azt a funkcionalitást, minek hiányában a Navitimer igazából csak második órának jó, azaz egy már értelmezhető szintet képviselő vízhatlanságot.

Őszintén azt gondolom, hogy ha a Navitimer olcsóbb lenne, ÉS legalább 100 méteres vízhatlansági besorolást kapna, akkor esélye nem lenne az Aviator 8-nak, így viszont… elég erősen esélyesnek érzem, hogy a negyvenedik szülinapomra ezzel lepjem meg magam.