Logitech MK270 billentyűzet-egér páros – A hónap dolgozói

Bevezető

Az MK270 a Logitech vezeték nélküli irodai billentyűzet-egér párosainak alsó régióiban focizik, de egész jó játékos.Manapság szinte minden cikk, vagy tartalom a gamer perifériákról szól, amit részben meg is értek, hiszen ezek szexi, látványos, vonzó termékek, sok innovációval. Méltatlanul megfeledkeznek azonban a munkára tervezett egerekről, billentyűzetekről. Ha nagy ritkán mégis találkozunk egy munkára tervezett periféria tesztjével, szint biztos, hogy a paletta tetejéről, esetleg közepéről fog kikeveredni, de még véletlenül sem az aljáról. Pedig valójában sok esetben ezek az igazán fontos termékek egy cég szempontjából, ahol minimum tucatjával, de sok helyen százasával veszik a perifériákat. Vannak persze filmstúdiók, vagy játék-fejlesztő cégek, ahova kellene a speciális, drága eszközök, de a cégek nagy részénél az alkalmazottak csak az Office család egyes programjait és/vagy valamilyen ERP-t kezelnek a perifériákkal. Ilyen felhasználási szokások mentén teljes pazarlás lenn bármi, ami az alapvető billentyűzet, egér páros alapvető funkcionalitásánál többet nyújt.

Külső

Maga a szett egy igazán megfizethető, alsó kategóriás billentyűzet-egér páros, mely áll egyfelől egy K270-es vezeték nélküli billentyűzetből és egy M185-ös egérből. Mindkét eszköz olcsó műanyagból készült, prémiumabb anyagot még nyomokban sem találhatunk rajtuk. Ez a tény inkább az egér minőségérzetét befolyásolja, mivel a billentyűzet – természeténél fogva – jobban elrejti ezt a kellemetlen tulajdonságát.

Mindkét periférián a fekete a domináns szín, amit némi szürkével dobnak fel, vagy legalábbis törnek meg. Az egéren oldal fut végig egy szűrke csík, a billentyűzeten az extra gombok szürkék, illetve a billentyűzet alja. Mindkét színű műanyag kemény, kopogós, ám míg a szürke műanyag felülete sima, addig a fekete részek érdesebbek, amolyan homokfújt benyomást keltenek.

A vezeték nélküli kialakítás és elem élettartam

Említettem, hogy mind az M185-t, mind a K270-et lehet külön-külön is kapni, és míg a K270 Logitech Unifying vevőegységgel érkezik, addig az M185 egy sima Nano vevőegységgel, ami a gyakorlatban annyit tesz, hogy míg a Unifying egységhez további perifériákat lehet csatlakoztatni, illetve magát a vevőt más billentyűzettel is használhatjuk, addig a sima Nano vevőegység gyárilag az egérhez van hangolva, és máshoz nem párosítható. Az MK270 az egér nem programozható vevőegységét kapta, ami több szempontból is kár. Egyfelől így elvész annak a lehetősége, hogy az egységhez több perifériát hangoljunk, és így több periféria esetén több USB portot kell használnunk, ez laptopok esetében igazán kellemetlen. Én speciel monitorra kötött laptoppal dolgozok a cégnél, és pont emiatt kell még pluszban egy USB hub-ot is használnom. Szervezetek esetében pedig azért bosszantó, mert nem lehet az egységeket csereberélgetni, tetszés szerint párosítani. Tehát ha valahol elromlik egy billentyűzet, máshol meg egy egér, nem lehet a két fél párosból egy egészet csinálni, mindkét páros megy a kukába.
A másik jellemző szituáció, amikor hiányzik az Unifying rugalmassága, mikor a kedves kollégák elhagyják a vevő egységet, vagy össze vissza kevergetik a perifériákat. Ilyenkor nagy segítség lenne ha lenne lehetőség a vevő egységek programozására, de nincs. Legalábbis normál keretek között, ugyanis tudtommal a neten található olyan fejlesztői eszköz, amivel a Nano egységeket is lehet programozni, de még sosem volt elég időm ezzel foglalkozni, lehet, hogy egyszer rászánom magam.

Ami a vezeték nélküli lét fontosabb kérdéseit illet, elmondható, hogy a párosok működése igen stabil. Senki nem szokott rá panaszkodni, hogy akár az egér, akár a billentyűzet szaggatna, akadozva működne. Úgy 1-2 évben egyszer persze előfordul, de ez jellemzően annak a jele, hogy elemet kell cserélni az adott perifériában, és ezt követően az esetek nagy részében megoldódik a probléma.
Amúgy az MK270 vezetéknélküli jeltovábbítás nálunk minden körülmények között bizonyított. Úgy kényelmes, de rádiójelektől hemzsegő irodai környezetben, mint poros, télen hideg, nyáron forró, elektronikusan részben árnyékolt logisztikai raktárban, vagy akár fém konténerben.
Egy két missziókritikus területünk van, ahol még a kollégáim ragaszkodnak a vezetékes billentyűzet és egér használatához, ám ez a valósában inkább csak szemléletbeli kérdés, semmint technikai kihívás.
Egyszerűen el kell fogadnunk, hogy vannak emberek, akik még az évi egy elemcsere miatti pár perces – rosszabb esetben 10-15 perces – leállást sem akarják megkockáztatni.

A vezeték nélküli hatótáv a gyártó szerint 10 méter, de ez sok mindentől függ, én már jártam úgy, hogy 6-8 méterről volt érezhető kihagyás, és úgy is, hogy 12 mérettől még hibátlanul működött. Ami biztos, hogy 2-3 de még akár 5 méterről is megbízhatóan működik mind az egér, mint a billentyűzet gond nélkül működni fog.

Ami az elem élettartamot illeti, a Logitech az egérre 12 hónapos átlagos üzemidőt ígér, míg a billentyűzetre 24-36 hónapot, és mindkét érték nagyságrendileg megfelel a valóságnak. Az egérben kb. évente egyszer cserélek elemet, bár szerintem inkább 8-10 havonta, semmint kerek egészében 12 havonta, a billentyűzet ellenben 2-3-szor annyi időt is kibír, míg új elemet kér. Amúgy az elem lemerülését nem igazán jelzi előre semmi, az egérénél egyszerűen ugrálni kezd a mutató, és ki-kihagy a kapcsolat, a billentyűzet esetén hasonló a helyzet, ott eleinte 1-1 betű fog kimaradni, és ezt nagyon hamar követi az az állapot, mikor a billentyűzet egyáltalán nem ír. Egy gyors elemcser, és már mehet is újra a munka, ha van az irodában tartalékelem, az egész nem több egy 2 perces fennakadásnál.

A billentyűzet

A billentyűzetkosztás a páros esetében lehet gyárilag magyar is, ha viszont önállóan vennénk a K270-et, nem elérhető magyar nyelvű billentyű felfestésekkel, amit kicsit sajnálok.

A billentyűzet méretét tekintve átlagos, már ha egyáltalán lehet ilyet mondani. Számszerűsítve 44 cm széles, a rövidebb oldala 15 cm, a magassága hátul, a legvastagabb pontján pedig 22 milliméter. Ehhez 489 gramm súly párosul, összességében inkább érződik könnyűnek, mint nehéznek.
Minőségérzet tekintetében nem túl jó a helyzet, igaz nem is vészes. Ha a billentyűzetet csavargatni kezdjük, könnyen elhajlik, bár ennek mértéke nem vészes, és bár gépelés közben, a gombnyomások hatására minimálisan hajlik a billentyűzet (nyilván főleg középtájt), ennek mértéke olyan kicsi, hogy nem igazán érezzük. Vagy ha mégis, pont ennek a hajlásnak köszönhetően lesz sokkal természetesebb érzés gépelni rajta, mint egy alumínium házas billentyűzeten, ahol semmiféle rugalmassága nincs a billentyűzetnek. Műanyag kiépítés ide vagy oda, szerencsére nyikorogni, nyüszögni nem hajlamos a billentyűzet, ami előnyére válik.

A billentyűzet kialakítása – az extra gombok kivételével – semmiféle meglepetést nem tartalmaz, egy teljesen klasszikus, szokványos billentyűzet, jól tagolt, és kézreálló.
Igazából pont azért kézreálló, mert semmi szokatlan nincs rajta. Minden ott van, ahol megszoktuk, ahol a tankönyv szerint lennie kell. Ez talán elsőre unalmasnak hangzik, a mai minden féle módon kompaktált, zsugorított, összenyomott billentyűzetek világában, de valójában pont ettől lesz hatékony, hogy semmit nem kell rajta keresgélnünk.

A billentyűzet a hátoldalán található két kihajtható műanyag pöcök segítségével 8 fokban dönthető, így mindenki megtalálja a számára kényelmes pozíciót. Én a magam részéről inkább behajtva szeretem, de sokan inkább döntve használják a billentyűzetet.
A két kis műanyag pöcök között található egy lepattintható ajtócska, ez alá helyezhető be a 2 db AAA elem, ami a billentyűzetet üzemelteti.
A billentyűzet a space környékén kicsi kiöblösödik, ami szintén az ergonómiának kedvez.

Használat közben

Amint gépelni kezdünk a billentyűzeten, meg is szerezzük az első igazán pozitív élményünket, ugyanis a K270-en kifejezetten jó érzés gépelni. A billentyűk nyomáspontja bár nem olyan határozott, mint egy mechanikus billentyűzeten, mégis korrekt, és elég jó visszajelzést is ad. A gombok lenyomásához inkább több erő kell, mintsem kevesebb, emiatt elég karakán érzés gépelni rajta, ami nekem tetszik. Az is igaz ugyanakkor, hogy nem mindenki rajong az ilyen feszes billentyűzetekért, volt olyan kollégám, aki pont emiatt kért másik billentyűzetet, mivel szerinte túl nehéz volt a gombokat lenyomni, és fárasztó volt gépelni rajta. Neki vettünk egy kicsit puhább nyomásponttal rendelkező MK540 Advanced szettet.
A gépelés a feszes, határozott nyomáspont mellett és lelenére is relatív csendes, nem igazán zavaró, ha egy irodában több kolléga is püföli a billentyűzetét.

A gépelést segíti, hogy a billentyűk kialakítása rendkívül átgondolt. Az egyes billentyűk felfelé rombusz alakban szűkülnek, így a billentyűk között kellően nagy hely van, ez lehetővé teszi, hogy vastagabb ujjakkal rendelkezők – jelen – is könnyedén tudjanak gépelni a billentyűzeten, mindezd anélkül, hogy véletlenül rossz billentyűt ütnének le, vagy az egyik billentyű leütésével lenyomnának egy másikat is.
Korában már említettem, hogy a billentyűzet kellően jól tagolt, ez azt jelenti, hogy elég hely van a nyíl billentyűk, a számbillentyűk, a speciális billentyűk között, de még a funkcióbillentyűk is kellően jól tagoltak. Mindent megtalálunk, mindent elérünk, minden kézre áll, minden a helyén van, amit nagyon tudok értékelni a napi munka során. Mivel én 10 ujjal, vakon gépelek, nem szeretek lenézni ha valamilyen speciális billentyűt kell megnyomni, ezért is gyűlölöm, mikor a gyártók újra és újra fel akarják találni a spanyol viaszt, és bizonyos gombokat elhagynak, vagy máshova teszik őket. Pfff… az rettenet. Szerencsére, ahogy mondtam, ez a veszély nem fenyeget minket.
Két apró dolgot hagytak le csupán a billentyűzetről, ez is pusztán a vezeték nélküli kialakítás hozadéka, hiányzik ugyanis a Scroll Lock és a Num Lock visszajelző LED, aminek egyértelműen energiatakarékossági okai vannak. Egyedül a Caps Lock kapott egy apró visszajelző LED-et, ami közvetlenül az Off/On kapcsoló mellett halálható.

A funkciógombok felett található még egy sor speciális billentyű, vagyis ezek igazából már gombok. Egészen pontosan 8 darab ilyen gomb van, balról jobbra haladva egy pause/play gomb, egy némítógomb, egy hangerő fel és le gomb, egy Home gomb, ami az alapértelmezett böngészőt nyitja meg, egy mail gomb, ami az alapértelmezett üzenetküldő programot, egy Sleep gomb, ami a PC beállításától függően vagy kikapcsolja a gépet, vagy elaltatja azt, és végül egy számológép.
Ez a nyolcas csoport középen van elkülönítve, hisz az első négy gomb tekinthető afféle médialejátszó szekciónak, míg a második négyes már teljesen vegyes. Sajnos az elkülönítés nem túl markáns, pedig az sokat dobna a használhatóságon. Különösen igaz ez a második csoportra, mert bár én nagyon szeretem, és sokat használom a számológép gombot, azért biztosan nem terveztem volna a Sleep gomb mellé, mert volt már rá példa – ha nem is sokszor -, hogy sikerült mellényomnom és ezzel sikeresen el is altattam a gépet.

Az egér

A billentyűzettel ellentétben az MK270-es egérkéje nem sok érdekességet tartogat. A legfontosabb tulajdonságai között említhető, hogy kicsi és könnyű. Az egér hossza egy milliméter híján 10 cm, szélessége 6 cm, magassága pedig 39 mm. Fogása kényelmes, bár az anyaghasználat gyenge, a korábban már említett alacsony minőségű műanyagokat használták itt is. A fekete részeket lágyabb, némileg érdesebb műanyag alkotja, míg a szürke sáv keményebb, kopogósabb, és sima műanyag. Az illesztések nem tökéletesek, itt-ott még némi sorja is megtalálható, amik tudnak némi kellemetlenséget okozni, de azért a helyzet nem vészes.
Az egér másik fontos tulajdonsága az, hogy könnyű. Az egér aljában egy darab AA elem foglal helyett, az egér tömeg ezzel együtt is csak 75,2 gramm, ami mindenki számára könnyen használhatóvá teszi az egeret.
Az egér az alap funkcionalitást biztosítja, jobb- és bal klikk valamint egy görgő, amiben egyben egy plusz gomb is. A jobb és bal gomb nyomáspontja határozott, kicsit amolyan kínai Omron szerű, messze van a japán Omronok lágy működésétől, de ez nem is feltétlenül baj egy munkára terveztt egérnél.

Az egér alján egy optikai szenzor, egy ki/bekapcsológomb, elöl két pöttynyi műanyag talp, hátul egy ovális siklótalp. Az egér alján át férhetünk hozzá az elemhez, illetve itt is található egy kis nyílás a vevőegység számára, arra az esetre, ha szállítani szeretnék. Ez az ajtócska elég könnyen lekapható, bár magától nem hajlamos leesni. Az is igaz ugyanakkor, hogy az illesztések itt sem tökéletesek, kicsit hajlamos az egész némi lötyögésre, ami miatt az egér hallat is némi nyüszögő hangot, amint elemeljük és visszatesszük az egeret az egérpadra.

Az egér használat közben

Ahogy korábban már említettem, az egér tényleg semmi extrát nem tartogat számunkra, a használat kellően semmitmondó, jobbára semleges, és bár süt róla az olcsóság, azért nem bántó a dolog.
A jobb és bal gombok klikkelései kissé hangosak, a görgő nem túl határozott, kicsit nyúlós érzete van, de legalább halk. A görgőt lenyomva elég dobozhangú, kissé olcsó hatást keltő, de túlzottan is hangos klikkenést hallunk, nem túl lélekemelő.

Az egér legnagyobb hátárnya a szenzor. A gyártó állítása szerint egy 1000 DPI felbontású optikai szenzort kapott az egérke, ez full HD felbontás mellett még jól használható, de nagyobb felbontást használva már kezd átcsúszni a használhatatlan kategóriába. Az is igaz persze, hogy manapság az irodai gépek nagy része még FHD felbontású monitorokat hajt, így innen nézve az egér megugorja az elvár szintet.

Akadozás, laggolás itt sem jellemző, amíg jó az elem az egérben, nem lesz vele gond.

Megbízhatóság

Néhány év és néhány tucat ilyen billentyűzet-egér páros elnyűvése után már van egy kép a fejemben, hogy mennyire megbízhatóak ezek a termékek. Lehet kiborító lesz, de azt kell mondjam, hogy a megbízhatóságuk pont olyan, mint az MK270 páros egész lénye. Átlagos.
No de kicsit részletesebben. A gyári 3 éves garanciaidőt a párosok jellemzően túl szokták élni, a meghibásodások nagyjából ez után kezdenek jelentkezni, valahol a 4-5. évben, bár ez persze a használat gyakoriságából is függ. A billentyűzet esetén a gombok szoktak beragadni (főleg a space), vagy egyszerűen elkezdik nem regisztrálni a leütéseket, esetleg csak akkor, ha nagyobb erővel nyomják őket.
Az egerek esetében a legjellemzőbb, hogy a görgő hal meg elsőnek, és vagy egyáltalán nem görget, vagy szakaszosan, tehát holt zónák alakulnak ki a görgetés során. A második leggyakoribb ok – kizárásos alapon – a jobb vagy bal gomb meghibásodása. Ilyenkor vagy nem regisztrálják a gombnyomást, vagy duplaklikkelni kezdenek.
A teljes igazsághoz hozzá tartozik, hogy sok munkavállaló egyáltalán nem törődik a perifériák tisztán tartásával, ápolásával. Az még a jobbik eset, ha valaki néha letörli őket egy fertőtlenítő kendővel, vagy egy mikroszálas kendővel, de komolyabb mértékben tisztogatni szinte senki nem szokta őket.
Aztán persze használjuk ezeket poros, koszos, hideg, forró, olajos, párás környezetben is. Ilyen körülmények között nem csoda, ha még az 5 évet sem húzzák ki a cuccok.

Összegzés

Az MK270 esetében elég egyszerű az igazság. Azt kapsz, amit látsz. Egy letisztult, kicsit olcsó, kevés – de sokszor hasznos – extrát tartalmazó billentyűzet egér párost. Látszik, hogy a Logitech mérnökei leültek, átgondolták a feladatot, az árcédulát, amibe a készterméknek bele kell férnie, és ennek megfelelően alkották meg a terméket. A helyzet az, hogy ez nem egy prémium termék, így felesleges és hibás megközelítés lenne elvárni tőle, hogy az legyen. Ez a termék egy igásló. Igásló, amit arra terveztek, hogy tucatjával, sőt százával lesznek cégeknél rendszeresítve, így a feladat az volt, hogy olcsón, jól használható és megbízható terméket alkossanak, amikkel a felhasználók dolgozni tudnak, és méghozzá gyorsan, hatékonyan, mindenféle macerától mentesen. És azt kell mondjam, hogy ennek a célnak tökéletesen meg is felel az MK270. Relatíve olcsó, egyszerű, de megbízható páros lett az MK270, amivel jó dolgozni, amiért nem kár, ha a kedves munkavállaló tönkreteszi, leejti, ráül.

A fentiek tekintetében fel kell tegyük magunknak a kérdést, hogy vajon megéri-e a MK270 páros az árát. A legolcsóbb vezetékes billentyűzet, egér párost, de még madzaggal kb. 3000 forint környékén tudjuk beszerezni, ugyan ez vezeték nélküli kiadásban kb. a duplája, azaz 6000 forintért lehet a miénk. Az MK270-es páros ára a cikk írásakor kb. 12 ezer forinttól indul. Azért az egy kettes szorzó, ami, ha nominálisan nem is tűnik soknak, azért nagy tételben már tud fájni. Úgy fest, a Logitech a belépőszinten is megkéri a márka árát, és a tőle megszokott megbízhatóságot.

Nekem régebben volt tapasztalatom olcsóbb vezeték nélküli eszközökkel, és igaz, hogy a legutolsó tapasztalatom már 3-4 évvel ezelőtti, azért jellemzően ezek a tapasztalatok elég negatívak voltak. Az olcsóbb eszközöknél sok esetben fordul elő laggolás, kimaradó betűk, és a gépelési élmény is elég rossz szokott lenni. Nos ezekre a Logitech termékei kapcsán biztosan nem lesz panasz, mint ahogy az MK270-re s volt soha. Természetesen nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy nem lehet kifogni egy jó terméket a 6-8000 ezer forintos régióban, de ha az ember biztosra akar menni, célszerű olyan technológiát választani, ami már bevált. Márpedig a Logitech általában be szokott válni, nem véletlenül használom a termékeiket immáron 24 éve.
Persze, az Oldtech célja, hogy teszteljünk, minél többet, azért, hogy másnak, a kedves olvasónak ne kelljen, így ha alkalmam nyílik majd rá, a jövőben igyekszem letesztelni 1-2 olcsóbb vezeték nélküli párost, akár a paletta legaljáról is, azért, hogy el tudjuk dönteni, megéri-e a felárat a Logitech logó.
Addig viszont azt tudom mondani, hogy ha valaki szeretne egy korrekt, kellemes és kényelmes vezeték nélküli billentyűzet-egér párost, de nem akar rá sokat költeni, és nincsenek az átlagnál nagyobb igényei, de a megbízhatóság és a kiszámítható működés fontos, akkor nyugodt szívvel ajánlható neki az MK270, a magam részéről privátban is használok egy ilyen szettet, engem meggyőzött.