Volvo EX30 teszt – Városi rakéta

Nem oly rég volt szerencsém tesztvezetni a Volvo EX30-at, ami a Volvo első, teljesen elektromosnak fejlesztett modellje. Papíron az autó igazán impozáns, jó méretek, korrekt hatótáv, egy Volvohoz képest szokatlanul sok erő jellemzi az autót, de vajon milyen a való életben. A cikkből kiderül.

Egy új kor kezdete

A Volvo EX30-ról már régóta hallani, de ténylegesen 2022. novemberében kerültek ki róla az első sajtóképek és 2023. júniusában mutatkozott be az autó maga. Nem akarnám túlzásba vinni a specifikációk felsorolását, de pár dolgot megemlítek azért. Ez EX30 a szubkompakt SUV-k kategóriájába tartozik és való igaz, hogy a maga 4,2 méteres hosszával nem tekinthető egy túl nagy autónak, viszont a súlya tetemes, 1830 kg-tól 1943 kg-ig terjed. Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy a Volvo mindig is nagy hangsúlyt fektetett a passzív biztonságra, amihez elengedhetetlen, hogy extra merevítéseket, biztonsági zónákat tegyenek a kasztniba, aminek pedig nyilván extra súlya lesz. Tudom, hogy sokan nem szeretik a nehéz autókat és az emiatt jelentkező többlet fogyasztást, vagy elektromos autók esetében a kisebb hatótávot, de amikor ez azt a célt szolgálja, hogy megmentse az életünket, vagy megóvjon a komolyabb sérülésektől, akkor szerintem nincs helye a morgásnak, sőt, örülnünk kéne neki, hogy van gyártó, akinek prioritás a biztonság.

Az autó kapható egy vagy két motoros kivitelben, 51 kWh-s LFP és 69 kWh-s NMC kémiás akkuval. Az egy motoros változat hátsókerék hajtású, 272 lóerős, ami egy ilyen kicsi autónál már önmagában megsüvegelendő, de ha azt vesszük, hogy ez a beugró modell és azt, hogy ez ráadásul egy Volvo, akkor azért az elgondolkodtató. A kisebb akksival 5,7 másodperc alatt futja a 0-100-at és 337 km a gyári hatótávolságunk, a nagyobb akksival már 5,3 mp alatt megvan a 100-as sprint és 475 km-re nő a vegyes hatótáv, ami még a legrosszabb körülmények között (hideg idő, nagy sebesség) is előrevetít egy 350 km-es autópályás hatótávot.

De most jön még csak a java, mert a két motoros verzió már 428 lóerő, amivel minden idők legerősebb Volvoja is egyben az EX30, a 0-100-at pedig 3,6 másodperc alatt falja fel. Összehasonlításképpen egy F1-es kocsinak ugyanehhez 2,6 másodpercre van szüksége, úgyhogy talán nem túlzás azt kijelenteni, hogy a kocsi egy közútra engedett versenygép (is lehetne akár). Mindhárom verzió maximális sebessége 180 km/h, ahogy az összes Volvo erre a sebességre van korlátozva. Teszem hozzá, nagyon helyesen.

A Volvo EX30

Jómagam a Duna Autó szervezésében megrendezett közönségbemutatón vezettem a Volvo EX30-at (erről részletesebben egy későbbi posztban). Az esemény természeténél fogva nem volt túlságosan sok időm nagyon alaposan körbe nézni az autót, de azért megnéztem a hátsó üléssort és a csomagtartót is. Kis autóknál törvényszerű, hogy a gyártó vagy a hátsó üléssorra vagy a csomagtartó méretre helyez nagyobb hangsúlyt, esetünkben a Volvo úgy döntött, hogy a csomagtartó méretre koncentrál, így ennek fényében a hátsó üléssor lett némileg szűkös, legalábbis magasabb emberek számára biztosan, mert a barátnőm a maga 165 centijével jól elfért mögöttem, igaz én sem vagyok magasabb 168 cm-nél.
A csomagtartó ellenben az autó méretéhez képest tágas, 318 liter. Rendben, ez nem a klasszikus „háromhullás” méret, de a városi élethez, a napi bevásárláshoz bőven elég lesz.

A Volvo EX30 ülése elől meglehetősen kényelmes, szinte azonnal otthon érzi magát benne az ember, és szinte azonnal kézre is áll minden, igaz túl sok kezelőszerv nincs rajta, szinte minden a középkonzolt eluraló, jókora tabletre költözött fel. Ez alapvetően nem baj, de azért én jobban szeretem, amikor a gyakrabban használt dolgokat (hangrendszer, klíma, vezetéstámogatás) kipakolják dedikált gombokra.

A dedikált gombok mellett egy dolog hiányzik még nagyon, ez pedig a műszerfal. Ott ugyanis, ahol normál esetben a sebességmérőt, fordulatszámmérőt és egyéb infókat látunk, sőt Volvók esetében még térképet is akár, most semmiféle kijelző nincsen, csak pár szenzor. Ahogy a gombok, úgy a digitális műszeregység is felköltözött a központi tabletre. Nekem ezek a megoldások sosem tetszenek. Értem, hogy költségcsökkentés, de akkor is, legalább egy kis LCD kijelzőt tehettek volna a vezető elé. Vagy ha már azt sem, akkor legalább egy HUD-ot, amim legalább a sebességet látom. Amúgy a rövid tesztút során nem volt zavaró, hogy a sebességkijelző a központi panelre került, sőt, hosszú távon valószínűleg még inkább megszokható, de tényleg elegánsabbnak éreztem volna még egy – akár nagyon kicsi – kijelzőt a kormány mögé.

Ami a vezetési élményt illeti, nos, az tényleg élmény. A futómű bár feszes, azért az úthibákat jól kezeli, és a nagyobb akadályokat, fekvőrendőröket stb. jó kimozogja. Kényelmes. Határozottan kényelmes. A kormányzás nem olyan steril, mint amire számít az ember, de még itt is a kényelem és a komfort volt a cél, amit az autó jól is hoz.

Ahogy említettem, mi végül a kétmotoros verziót próbáltuk ki, ami egyben összkerekes is, ez pedig mind az autó kezelhetőségére, mind a menetdinamikára nagyon pozitívan hatott.

Persze nyilván egy tesztvezetés alkalmával, barátnővel és egy Volvo értékesítővel – jah, pár perce szitáló esőben – az ember nem fogja nagyon nyomni neki, még akkor sem, ha a Volvo képviselője mondta egy egyenes szakaszon, hogy rúgjam el neki. Nos, ésszel ugyan, de megpöccintettem a gázpedált és a kocsi igencsak meglódult. Pedig nagyon messze voltam attól, hogy padlóig tapossam a pedált, a kis Volvo EX30 ennek ellenére tényleg komoly mértékben megindult. Nem tudom mi volt a gyorsabb, ahogy elértem a sebességhatárt, vagy ahogy mosolyra húzódott a szám. És nem, nem vagyon egy száguldozó fajta, de jó érzés ekkora dinamikát magunk alatt tudni.

Összegzés

Sajnos a próbaút rövid volt, de már ez alatt az idő alatt is sikerült megragadnom az autó lényegét. Pici, agilis, tapad az útra, mintha odaragasztották volna, a futómű picit feszes, de amúgy kényelmes, az összkerék meghajtás döbbenetesen stabilan tartja a kocsit és félelmetese tempót tud az útra levinni. Nem mellesleg, ha esetleg valami véletlen folytán terepre tévedünk – ami, ha ritkán is esik meg a városi emberrel, azért előfordulhat néha-néha – akkor is kifejezetten jól tud jönni az összkerék hajtás.

A Volvo EX30 bár nem tökéletes autó, rendkívül jól sikerült csomag. Városi használatra tökéletes – nem túl nagy, de nem is túl kicsi – méret, komoly sportautókat idéző gyorsulás, kissé puritán, de kényelmes és vidám beltér jellemzi. Én egy kicsit több luxust el tudnék viselni, akár feláras extraként is, de a Volvo EX30-nak jól áll az elegáns letisztultság. A családbarát kialakítás és átlagon felüli biztonság ideális városi járművé teszi az EX30-at.

Kéne?

Azt szokták mondani, a puding próbája az evés, de esetünkben talán inkább a vásárlás, azaz tetszik-e valami annyira, hogy a saját pénzedet is add érte. Nos erre számomra csak egy válasz létezik. Igen, megvenném. Igaz, egyelőre nem első és egyetlen autónak, mert én néha azért messzebbre is eltekergek kocsival, és azért ma még nem túl komfortos hosszú utakon elektromos autót tölteni, különösen üzleti úton, ahol feszített tud lenni a tempó, és ahol kellemetlen ha beüt valami váratlan. De aki csak városi környezetben használ autót, akinek van lehetősége otthon vagy a munkahelyén tölteni, vagy akinek második kocsinak, esetleg gyerekfuvarozásra, bevásárlása, belvárosba becihelődésre kell, annak tökéletes választás lesz a Volvo EX30.