Logitech MX Keys – prémium életérzés, apróbb buktatókkal

Bevezetés

Nehéz dolga van ez embernek, ha olyan vezeték nélküli billentyűzetet szeretne venni, ami képes minden átlagon felüli elvárásnak megfelelni. Tény és való, hogy tengert lehet rekeszteni az olcsóbb, irodai felhasználásra szánt, egyszerűbb billentyűzetekből. Ráadásul ezek a megoldások már évek óta kellően stabilak is a mindennapi használathoz. Ez eddig üdvözlendő. A skála másik végén a valamilyen speciális gamer igényeknek megfelelő, méregdrága modellek hódítanak, és a kettő közötti űrt elég kevés termék tölti ki.

A Logitechnek mára már két olyan vezeték nélküli billentyűzete van, ami többet nyújt egy átlagos irodainál, de egyáltalán nem gamer.

Igaz persze, hogy mikor jó egy évvel ezelőtt beruháztam az MX Keys-re, akkor még csak az a modell volt elérhető, és bár messze nem volt tökéletes, azért én nagy örömmel fogadtam, hogy egyáltalán van valami.

Mik voltak az igények?

Hajdani gamerként és számítógéppel sokat dolgozó tartalomgyártóként szinte már természetes, hogy az átlagnál magasabb igényeim vannak. Az első komolyabb billentyűzetem egy Logitech G15 Rev2 volt, még egyetemi éveim legvégén. Azt követte egy G510s, mert persze kellett az RGB meg a több programozható gomb. Aztán eljött az életemben az idő, mikor már nem igazán játszottam, így ezek a funkciók háttérbe szorultak, ellenben egyre többet írtam, így inkább szempont lett, hogy dolgozni tudjak a karosszékből, ágyból, ölbe vett billentyűzettel, ne kelljen állandóan vacakolni a kábellel. Kezdetben ezt egy 2 billentyűzetes rendszerrel (a már említett G510s és egy vezeték nélküli K340-el) oldottam meg, ami elég jól bevált, de mégis csak kényelmetlen volt, főleg este, mivel a K340-nek nem volt világítása, így éjjel azért úgy is kihívás volt a gépelés, hogy 10 ujjal, vakon gépelek.  

Mindent összevetve tehát a főbb igények, a vezeték nélküliség és a háttérvilágítás volt, mindezt teljes méretű kivitelben, mert sajnos manapság a gamerek miatt eléggé hódít a TKL és az egyéb módon kurtított, tömörített, rövidített kivitel. Szintén szempont volt a relatíve hosszú üzemidővel, mert a 2-3 naponkénti töltéssel már volt tapasztalatom, és túl macerásnak találtam. Jómagam bár nem nagyon vagyok fanatikus rajongója a mechanikus billentyűzeteknek, azért akár az is szempont lehetett volna, hogy mégis mecha legyen.

Az igazság az, hogy már akkor létezett a számomra tökéletes billentyűzet a Logitech kínálatában, a G915 személyében, ott a vételár volt, ami úgy hatott rám, mint ördögre a tömjénfüst. 80 ezer forintot ugyanis még én, a perifériák megszállottja is sokalltam volna érte kifizetni.

Alternatívaként ott lett volna még a K800, mintegy K340 utód, világítással, de valahogy az egész billentyűzet nem volt elég vonzó számomra, hiszen nem volt benne semmi extra, műanyagból készült, kicsit ormótlan is volt, az üzemideje sem volt túl jó.

Aztán egyszer csak megjelent az MX Keys. Azonnal megtetszett a vékony, laptop szerű kialakítása, mivel jómagam ezeken a billentyűzeteken tudok a leggyorsabban gépelni. Kifejezetten tetszett a letisztult megjelenése, és a fém billentyűház.

Megnéztem pár tesztet, és azzal hamar el is dőlt, hogy nekem kell az a billentyűzet.

A billentyűzetet a Logitech hivatalos weboldalán rendeltem meg, és villám gyorsan, kb. 2-3 nap alatt ki is hozta a futár, ami csak azért nem lepett meg, mert rendeltem már tőlük korábban is, és tudtam, hogy gyorsan szállítanak.

Kialakítás és akkumulátor

Kialakítás

Ahogy korábban már említettem, az MX Keys háza fém, esztergált alumínium, homokfújt felületkezeléssel, csodálatos érzés kézbe fogni és elképesztően jól mutat az asztalon. Lényegében egyfajta Apple szerű letisztult dizájnt kapunk, aminek én nagy híve vagyok. Apró hátránya, hogy ha ölbe vesszük, a markáns élek tudják vágni az combjainkat, de ez engem kevéssé érint mert ha én az ölembe veszem, kivétel nélkül mindig teszek alá egy párnát.

Billentyűk és kiosztás

A billentyűk nyomáspontja igazán kellemes, a legjobb fajta laptopokét idézi. Persze ha valaki nem szereti az ilyen kialakítást, ezt sem fogja szeretni, de én mindig is kedveltem, így semmi gondom vele. A billentyűk nyomáspontja korrekt, bár nem mechanikus érzetű, de az olcsóbb, egyszerűbb billentyűzetek nyúlós, ragadós érzetétől is messze áll szerencsére. Én a magam részéről elég gyorsan tudok rajta gépelni, bár tény, hogy néha eltévednek rajta az ujjaim, ám ez nem annyira az MX Keys hibája.

Annak ellenére, hogy bár teljes méretű, azért sikerült elég fura megoldásokat alkalmazniuk a tervezőknek. Az Insert-től a Page Down-ig terjedő hatos még a helyén van, de a felettük megszokott Print Screen, Scrol Lock, Pause|Break hármas helyét három másik gomb foglalta el. Ez a három gomb felel a párosított eszközök közötti váltásra, ugyanis az MX Keys egyszerre 3 eszközzel képes kapcsolatot tartani, amiből az egyik lehet a PC-nk, a másik egy tablet, vagy laptop és természetesen a telefonunk sem maradhat ki a szórásból. De valójában azt mi határozzuk meg, hogy mihez akarjuk használni, a lényeg, hogy másodpercek alatt válthatunk az eszközök között, ami igencsak fel tudja gyorsítani a multiplatform munkát.

Ez idáig szép és jó, csak nem értem, hogy miért a fenti gombok helyére kerültek a dedikált eszközváltó gombok. Ez amúgy azt is jelenti, hogy a megszokott gombok közül a Print Screen a numerikus billentyűzet felé került, a Pause Break és a Scroll Lock eltűnt. A Print Screen igazán tud hiányozni, jó 25 éves reflexet kell legyőzni, miden képernyőkép készítésekor. Egy idő után át lehet állni fejben, de lényegesen lassabb így egy Print Screan készítése, mintha a jól megszokott helyen lenne. A Scroll Lock nem igazán hiányzott, de a Pause gomb néha jól jönne egy-egy játék alatt, még akkor is, ha elvileg a Pause funkciót rá lehet programozni bármely funkciógombra.

A fenti kellemetlenségért kárpótol minket egy extra számológép gomb, egy az egér jobb klikkjét helyettesítő gomb, és egy a Windows-t lezáró gomb, kiváltva a Windows+L billentyűkombinációt.

Összességében örülök a plusz gomboknak, csak a rosszul sikerült elhelyezésüket sajnálom.

Akkumulátor

Az akkumulátor kapacitás az MX Keys egyik legnagyobb erőssége. USB Type C csatlakozóval tölthető az MX Keys, akár a számítógéphez csatlakoztatva (kábelt kapunk mellé), akár telefon töltővel töltve (én ez utóbbival szoktam tölteni). Egyetlen teljes töltéssel (ami mint tudjuk, nem a legszerencsésebb töltési forma, érdemesebb max 80%-ban maixmálni a töltöttséget) kb. 1,5-2 hónapot megy a billentyűzet, úgy, hogy havonta kb. 100 óra folyamatos használatot pörgetek bele, és mivel főleg estefelé használom, ebből kb. 20 óra az, amikor háttérvilágítás nélkül, a maradék 80 órában pedig bekapcsolt háttérvilágítással gépelek.

Háttérvilágítás és a mizériái

Háttérvilágítás

Ami az MX Keys erőssége, az részben a gyengesége is. Említettem, hogy a vásárlás mellett az egyik legfőbb érv, az a héttérvilágítás megléte volt. Külön tetszett, hogy a billentyűzet rendelkezik közelségérzékelővel, azaz, ha közelítjük hozzá a kezünket, automatikusan felkapcsolja a háttérvilágítást, ha elvesszük a kezünket, akkor automatikusan lekapcsolja azt, akkumulátoros üzemidőt spórolva ezzel. Ez elméletben nagyon jól hangzik, a baj azzal van, hogy a gyakorlatban nem működik túl jól ez a megoldás.

Első blikkre tényleg teljesen jó, ha közelítjük a kezünket a billentyűzethez, valóban világítani kezd az esetek 99%-ában. Ez elég jó arány, a maradék 1%, amikor a világítás mégsem aktivizálódik, egyáltalán nem zavaró, hiszen az első billentyűleütés máris aktiválja a világítást.

Plusz pozitívum, hogy a billentyűzet nem csak akkor érzékeli a kezünket, ha felülről közeledünk hozzá, hanem lényegében bárhonnan érzékeli, hogy közeledünk hozzá. Utánanéztem a dolognak, ha lehet hinni az internetnek, akkor egy mágneses érzékelő felelős a közelségérzékelésért. No ez idáig parádés, a baj azzal van, hogy sajnos pont ezt a mágneses mezőt tudja bezavarni egy csomó dolog. Mondjuk egy nagyobb fémdarab a billentyűzethez közel (pl. elem, olló), de egy közel tett telefon, sőt akár egy vezeték nélküli telefontöltő is képes bezavarni az érzékelést. Mondok jobbat, tapasztalataim szerint az sem mindegy, hogy mi van a billentyűzet alatti fiókban. Ha például papírokat teszek a fiókba, akkor minden tökéletesen működik. Ha egy nagy tűzőgépet, az még annak ellenére is képes bezavarni a billentyűzetet, hogy egy 2 centi vastag bútorlap választja el a kettőt egymástól.

Amúgy azzal önmagában még meg tudnék birkózni, hogy a billentyűzet nem kel életre, ha közelítem felé a kezem, az már sokkal-sokkal zavaróbb, hogy ilyen esetekben a háttérvilágítás magától be-ki kapcsolódik, tejesen véletlenszerűen. Kevés annál bosszantóbb dolog van, amikor az ember filmezik, és a billentyűzet random diszkógömbbe megye át.

De még ezzel sem lenne gond, ha ezt a funkciót ki lehetne kapcsolni, de sajnos – tudtommal – nem lehet. Pedig teljesen jó megoldás lenni, hogy ha kikapcsoljuk a közelségérzékelőt, akkor a billentyűzet csak egy billentyű lenyomásakor kezd világítani. De ez sajnos nem megoldható, ha a háttérvilágítás aktív, akkor a közelségérzékelő is aktív, ezzel pedig az esetek egy részben sok örömet okoz nekünk, egy másik részében sok bosszúságot. Ilyenkor a megoldást a billentyűzet háttérvilágításának kikapcsolása jelenti, de ez meg ahhoz vezet, hogy hiába van közelség érzékelő a billentyűzetben, mégis csak nekünk kell ki be-kapcsolgatni a világítást.

Különösen zavaró a fenti jelenség akkor, ha éjszaka őröl meg a háttérvilágítás, és arra kel az ember, hogy összevissza világít valami a szobájában. És akkor a fentire rátolom a plusz poént. Ha a billentyűzet elveszíti a kapcsolatot az USB-s vevőegységgel, többé már nem reagál a fényerő tompítására, vagy a háttérvilágítás kikapcsolására vonatkozó parancsra. Ez a valóságban annyit tesz, hogy ha nem kapcsoltam ki a háttérvilágítást addig, amíg be volt kapcsolva a gép, akkor a gép áramtalanítása után már nem lehet kikapcsolni a háttérvilágítást, és ilyenkor könnyedén elő tud fordulni a korábban már részletezett helyzet, hogy éjszaka önálló életre kel a billentyűzeten a háttérvilágítás. Erre megoldás, hogy kikapcsoljuk a billentyűzetet, hiszen ki-bekapcsoló gomb van rajta, így még némi energiát is megspórolunk, talán még az akkut is kíméljük, ugyanakkor szerintem ez így nagyon esetlen.

Igazán nem értem, hogy miért nem lehetett megoldani a világítás vezérlését anélkül, hogy valamihez hozzá lenne csatlakoztatva a billentyűzet.

Szoftver és összegzés

Szoftver

A háttérvilágítási mizéria után a billentyűzet második legkomolyabb gondja a szoftver. A billentyűzetet a Logitech Options és az Options + szoftver segítségével vezérelhetjük, ám egyik sem túl nagy tudású szoftver. A sima Options-ben még az sem megoldott, hogy egyedi parancsokat rendeljünk a programozható gombokhoz, amit szerencsére azért az Options+-ban meg tudunk tenni.

Mondjuk a magam részéről azt igazán nem értem, hogy miért kell egy gyártónak ugyanarra a feladatra egy rakás szoftver.

Szintén árnyalja a szoftveres képet, hogy bugok folyamatosan előfordulnak. Például mikor elkezdek a funkciógombokkal hangerőt állítani, a szoftveres csúszka „beragad”, úgy érzékeli, mintha folyamatosan nyomnám a gombot, még azután is, hogy már rég elengedtem, hovatovább már egy másikat nyomok. Ilyenkor csak egy gyors kikapcsolás-bekapcsolás segít. Igazán bosszantó, bár így 25 év Logitech használat után már megszoktam, hogy a Logitech szoftvere sosem hibátlanok, sőt, jellemző állapotuk, hogy hemzsegnek a bugoktól.

Összegzés

Az MX Keys egy rendkívül jó anyaghasználatú, jól összeszerelt, prémium billentyűzet, amin élmény gépelni, dolgozni, ugyanakkor a főbb erősségei teszik kicsit bosszantóvá a vele való együttélést. A rosszul megválasztott billentyű elrendezés, a háttérvilágítási gondok, a programozhatóság és testreszabhatóság limitációi valamint a kevés, de annál idegesítőbb bug megléte csúnya árnyékot vet egy amúgy rendkívül minőségi, párját ritkító hiánytermékre.

Igazán sajnálom, hogy a Logitech mérnökei nem gondolkoztak egy kicsit többet, mikor a terméket megalkották, illetve azt is sajnálatosnak tartom, hogy a termék piacra kerülése óta eltelt időben sem sikerült javasolni a termék szoftveres gondjait.

A másik oldalról nézve a dolgot, elmondható, hogy egy nagy jó kis billentyűzetről van szó, ami – ha az ember el tud tekinteni a tökéletlenségeitől – egyedülálló látványt és prémium érzetet biztosít a felhasználónak. Éppen csak egy egészen kevés hiányzik ahhoz, hogy a maga nemében tökéletes termék legyen.