A legjobb svájci óra – Breitling Avenger

Bevezető

Az üzleti világban mozogtam az elmúlt 15 évben, megjártam kisebb cégeket és multikat is. Ez alatt a 15 év alatt azt tapasztaltam, hogy aki alulról, saját erőből eljut arra a pontra, hogy a munkája gyümölcseként megengedheti magának egy luxusóra megvásárlását, az szinte biztosan törekedni fog arra, hogy a „legismertebb” vagy a „legmenőbb” óra legyen a karján. Ami valahol érthető, hiszen ezek az órák sok esetben státuszszimbólumok is, és mint ilyen, kifejezett cél, hogy azonnal felismerhető legyen.
Az óragyűjtés jellemző dinamikája viszont, hogy amint túl vagyunk az első komoly órán, hirtelen másképpen kezdünk a témára tekinteni. Az első élmények után – némi idő elteltével – ráébredünk, hogy butaság olyan órát venni, ami „más szerint” jó választás, és olyan órát kell vennünk, ami számunkra tökéletes.

Miért pont a Breitling Avenger?

Kezdjük azzal, hogy feltesszük a kérdést, miért hajlandó az ember istentelenül sok pénzt kiadni egy óráért. Mindenki másért. Valakit a külső fog meg, másokat pont, hogy a mechanika szeretete, vannak, akik a presztízst keresik, megint mások önkifejezési formának tekintik az órákat. Sőt, valószínűleg minden órakedvelő mérlegeli a fenti összes szempontot egy-egy vásárlás előtt, maximum a súlyok vannak máshol. A fentieken túl érték lehet még a tartósság, mert bár lehet, hogy egy svájci óra drága, de ha vigyáznak rá és karbantartják, ezek a csodás kis szerkezetek még 100 év múlva is órák lehetnek, és lássuk be, nem nagyon van még egy olyan tárgy az ember életébe, ami ilyen élettartam elé néz. Talán csak a családi ékszerek, és egy nagy becsben tartott fényképalbum, de nekem más nem jut eszembe.

A legtöbb ember jellemzően egy olcsóbb órával, esetleg egy örökséggel kezdi ezt a hobbit, de ha rákap az óragyűjtés ízére, akkor jönnek az egyre drágább mechanikus órák, majd elérkezik egy szint, amit hirtelen már nehézzé válik megugrani. Aztán – kis szerencsével és sok kitartással – egy nap ott találja magát az ember, hogy mégis átléphetővé válik az a bizonyos küszöb.

Itt javaslom mindenkinek azt, hogy alaposan gondolja át, hogy mire is költi a pénzét. Ahogy említettem, sokan elkövetik azt a hibát, hogy nem azt az órát veszik meg, amit valójában maguknak vennének. Nem azt az órát, amiben jól érzik magukat, ami számukra tökéletes.

Rögtön elárulom azt is, hogy melyik a tökéletes óra. Az, amelyik illik az életstílusunkhoz. Az, amelyikre örömmel tekintünk le. Az, amelyet könnyen tudunk használni. Amelyik kényelmes a kezünkön, segíti, jobbá és kényelmesebbé teszi az életünket, és ami tetszik nekünk. Ami kifejezi a személyiségünket.

Ezek után talán jogosan merül fel a kérdés, hogy oké, de akkor kinek tökéletes választás egy Breitling Avenger. Biztosan nem azoknak, akik öltönyórában gondolkodnak, sokkal inkább az aktívabb életmódot élők számára jó választás.

Én magam is egyfajta kalandorként tekintek magamra, szeretek utazni, szeretem az extrém sportokat, szeretem a kihívásokat, és nem, semmiképpen sem szeretem az unalmas, monoton napokat. Persze marketing szakemberként én is 8-tól 4-ig dolgozom, de szerencsére a munkámra mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy unalmas. Ugyanakkor azért nem is annyira izgalmas, mint vitorlázórepülővel termikre vadászni és nem is annyira nyugis, mint lemerülni 30 méterre, és együtt úszni egy halrajjal. Kell tehát valami, ami a hétköznapokon is eszembe juttatja, ki is vagyok valójában.

Olyan óra kell, ami én vagyok, amit bármilyen körülmények között viselhetek. Valami, amit az avionika ihletett, mert a repülés nagyon meghatározó része volt az életemnek. Ez az a pont, ahol adná magát a Navitimer, hiszen az a kvintesszenciális repülős óra, de nekem olyan óra kell, ami annál azért strapabíróbb. Ami durván bírja a vizet, a vízi sportokat, a rázkódást, az ütéseket, ha kell a sarat. Amit minden körülmények között viselhetek. Erre a Navitimer, legyen bármennyire is szép, mi több, vágyott óra, nem alkalmas. Maradt tehát az extrém körülmények közé tervezett Avenger, hiszen bírja a strapát, ütéseket, rázkódást, G-erőket, plusz a 300 méteres vízállóságával az óra már hivatalosan is búvárórának minősül. Bárhogy is nézzük, jelenleg a Breitling Avenger a gyártó legstrapabíróbb órája, így rá esett a választásom, mint „mindennapi órára”.

A modellről

A Breitling Avenger 2001-ben mutatkozott be a nagyközönség számára, és eredetileg az 1980-as években bevezetett Colt modellek fölé pozicionálták a családot. A Colt széria képviselte a Breitling belépő szintjét, de az Avenger sem technikai értelemben, sem árban nem volt messze a Coltoktól. Talán ennek is volt köszönhető, hogy 2020-ban végül kivezették a Colt szériát és helyét az Avenger vette át.
A Breitling Avenger családjában az elmúlt két évtizedben számos modell mutatkozott be, többek között volt titánium tokozású, kvarc szerkezetes verzió vagy akár 1000 méterig vízálló modell is.

A doboz

Elég sok embert ismerek, akit egyáltalán nem érdekel az órák doboza, sokan elég hamar el is hagyják őket, de én valahogy mindig nagyon fontosnak tartottam, milyen dobozban érkezik az óra. Valahogy számomra ez az élmény elengedhetetlen része. Ez kb. olyan, mint hogy egy Michelin-csillagos étteremben sem szeretné az ember a fine dining kajákat papírtányérról enni. Ezért is csalódás picit számomra a Breitlingek új, megújuló anyagokból készült doboza.

Különösen fájó pont ez akkor, amikor az ember már látott régi Breitling dobozt, és tudja, hogy milyen jól nézett ki az ébenfekete, zongoralakk borítás, a belső, bőr utazódobozkával. És persze értem, hogy napjainkban egyre fontosabb a fenntarthatóság, mi több, rendkívül módon értékelem is azt, hogy a gyártó is zászlajára tűzte az ügyet, de azért, mert valami fenntartható, nem muszáj engedni a minőségből, össze lehetne rakni nagyon igényesen, látványosan. Itt nagyon az az érzésem, hogy a Breitling a környezeti lábnyom mellett a költségekből is faragott picit. Számomra mondjuk megnyugtatóan rendeződött a dolog, mivel kérésemre a budapesti Boutuqe-ban szereztek nekem egy régi típusú dobozt, amiért mind a mai napig hálás vagyok nekik.

Az óra

Méretek

A csuklómra igazított fém szíjjal az óra 186 grammot nyom a mérlegen, a tok átmérője 43 milliméter, de első pillantásra kisebbnek hat. Ennek az az oka, hogy a lünetta vastag, és vizuálisan nem különül el a toktól, a számlap viszont – pont a vastag lünettának hála – kisebb, mint egy hasonló méretű órán, így míg a szemünk meg nem szokja a látványt, addig optikailag kisebbnek hat az óra, mint amekkora valójában. Nekem elsőre olyan érzésem volt, mintha egy 39-40 mm-es óra lenne a csuklómon.

Kialakítás

Az óratok teljes egészében 316L rozsdamentes acélból készül, oldalt, hátul szálcsiszolt, a tokfülek és a koronaőrök szemből polírozottak. A lünetta szintén szálcsiszolt, de sokkal finomabb mértékben, mint az óra oldala és háta, így sokkal inkább kelt egyfajta selyemfényű hatást, amin vidáman játszik a fény.
Meglehetősen szokatlan amúgy, hogy maga a lünetta acél, és semmiféle betétet, felületkezelést vagy festést nem kap. Egyfelől ez nagyon jól áll az órának, és nagyon különleges hatást kel, másfelől ez is közrejátszik abban, hogy az óra vizuálisan kisebbnek hat, mit amekkora valójában.

Az óratok rendkívül finom élekkel operál, és főleg a tok hátulján látszik, hogy ezeket az éleket préseléssel és nem esztergálással alakították ki. A tok oldala és hátsó része markáns élek mentén találkoznak, melyek bár nem vágnak, szúrnak és semmilyen módon nem kényelmetlenek, de itt én talán helyesebbnek éreznék némi puhítást a formán. Persze az lehet, hogy az sokat rontana az esztétikai élményen, nem tudom.

A hátlapról eltűnt a korábban megszokott, általam nagyon imádott, dombornyomott szárnyas lógó, helyette csak egy lézergravírozással vagy CNC marással készül Breitling Avenger felirat, és körben némi szöveg. Számomra ez az óra egyetlen, a mai napig kicsit csalódás keltő része, de lehet, hogy ez az egész csak nekem szúr szemet, és másnak nem hiányzik a régi, szárnyas logós hátlap. A hátlap érdekessége még, hogy itt is jellemzőek a markáns élek, ami valójában semmiféle kényelmetlenséget nem okoznak, inkább csak akkor tűnik fel a dolog, ha az újbegyünket végighúzzuk rajta. Az élek amúgy azért képződnek, mert a hátlap valójában nem kerek, hanem pentadecagon azaz egy szabályos tizenötszög forma, ami már majdnem egy kör alakját veszi fel. A hátlap ezen motívuma egyedi és érdekes.

A lünetta egy irányba forgó búvárlünetta, különlegessége a Breitling lünettákra jellemző csavarok, melyek oldalról tartják a helyükön a lünettát, lényegében bármilyen körülmények között. A lünetta
120-at klikkel egy teljes fordulatnál. Amúgy viszonylag masszív, nehezen tekerhető lünettáról beszélünk, és igaz, hogy nem csavargatom sűrűn, de még egy év után sem puhult fel észrevehetően. Ami amúgy inkább jó hír, semmint rossz. Mivel a lünetta javarészt nagyon finoman kidolgozott, és nem recézett, így nem tudjuk tetszőleges helyen megfogni, pusztán a rajta négy helyen, 15, 30, 45 és 60 percnél elhelyezett, markánsan kidomborodó indexeknél megfogva lehet tekerni. Az indexek szintén elég szögletesek, így sokszor kicsit kényelmetlen a lünetta tekergetése, vágja az ember ujjait. A lünettán a 12 órás indexbe integrálva találunk egy világító gyöngyöt, ami gyakorlatilag már a Breitling Avenger széria védjegyévé nőtte ki magát. A világító gyöngy lényegében egy zafír kristály, mögötte némi SuperLuminova-val.
A korona megfelelő méretű és kiválóan texturált, nem ragad bele a kosz, nem vágja az ember ujját, de megfelelő tapadást biztosít ahhoz, hogy az óra könnyen állítható és felhúzható legyen. Ezt a Breitling tökéletesen eltalálta. A korona amúgy koronazáras, de egy 300 méteres vízhatlansággal bíró óránál ez természetes.

A számlapot egy gyönyörűen, a tok ívével megegyező módon domborított zafír kristály óvja, a kristály mindkét oldalán tükröződésmentes bevonat található, ami gyönyörű kékes árnyalatot ad a kristálynak. A tükröződésmentes bevonat egyfajta filmréteg és a gyártó egyik szakembere esküszik rá, hogy irgalmatlan mennyiségű munkát toltak bele abba, hogy ez a réteg nagyon-nagyon kemény, karcálló legyen, ugyanakkor persze annyira nem karcálló, mint maga a zafír.

Számlap

A számlap egy sima, egyszerű, fekete számlap, se az anyaghasználatát, se a kidolgozását tekintve nincs benne semmi kiemelkedő, a konkurens modellek ezen a téren már előrébb járnak. A dizájn viszont szép, letisztult, a számlap arányai tökéletesek, nem túl sűrű, nem túl üres. A maga masszív módján elegáns. A rakott indexek rozsdamentes acélból készülnek, nagyon jól tükrözik a fényt, így lényegében minden körülmények között, még nagyon gyenge fényviszonyok mellett is láthatók. A logó még a gyönyörű szárnyas logó, fehéraranyból, alatta a BREITLING 1884 felirat, 6 óra felett pedig a CHRONOMETER AVENGER felirat díszíti a számlapot.

Ezen felül már csak egy második skálát látunk a számlapház belső peremén 13-24 óráig terjedő skálával, de ezek a számok olyan aprók, hogy normál használat mellet már leolvashatatlanok, így ezek inkább csak a díszítés részeit képezik, semmint funkcionális elemek lennének. Mutatók terén is a visszafogott elegancia dominál, az óra- és a percmutató fényesre polírozott, klasszikus kardmutatók, a másodpercmutató nyílhegy alakban végződik, piros, egy kevés Superluminova festékkel a végén, hogy sötétben is jól lássuk a másodpercek múlást, amiért én kifejezetten rajongok. Összességében bár a számlap egyszerű, egy nagyon jól eltalált, stílusos, elegáns, időtálló dizájn, amire tényszerűen öröm ránézni.

Szíjak, csatok

Ha sorrendet akarnék felállítani a szíjak között aszerint, hogy melyiket mennyire kedvelem, akkor a bőrszíj lenne az első, amit a leginkább kedvelek, aztán jönne a gumi/szilikon/kaucsuk a praktikuma és tartóssága miatt, aztán a szövet szíjak, mint a NATO és társai és nálam leghátul állnak a fém szíjak. Nem igazán szeretem őket, ennek ellenére – pont a tartósságuk miatt – a legtöbb órát, amit meg lehet venni fém szíjjal, azt úgy veszem. Volt már kivétel, amikor nem vettem meg a fém szíjat, mert annyira nem tetszett, hogy tudtam, soha, semmilyen körülmények között nem használnám.

Mivel az Avengert sem terveztem fém szíjon hordani, természetesen rögtön a vásárlás napján vettem mellé egy gumiszíjat, a hozzá tartozó pillangó csattal, a fémszíjat pedig azonnal a doboza mélyére süllyesztettem.

Kb. 10 hónapig hordtam az órát a gumiszíjon, ami nagyon kényelmes volt, bár a harsány „BREITLING” feliratú óraszíj nem a legelegánsabb szíj, amit valaha láttam, én mégis szerettem a strapabírósága és a sokoldalúsága miatt.
Az egyetlen hátránya, hogy a hozzá tartozó pillangó csat elég masszív darab, nagy, nehéz, vastag, a napi munka során könnyen hozzácsapja az ember mindenhez, asztallaphoz, billentyűzethez stb.
Cserébe viszont gombnyomásra mikroállítható, ami rendkívül kényelmessé teszi a viseletet, és egy másodperc alatt nyitható, zárható, ami a fel- és levételt könnyíti meg nagyban. A csat kidolgozása elképesztően gyönyörű, precíz, masszív, minőség érzet a plafonon, viszont mivel én a polírozott csatot vettem, az elég hamar karcolódni kezdett, és tíz hónap alatt azért szépen tele lett hajszálkarcokkal.

A fém szíj használatára kb. két hónapja tértem át, leginkább azért, mert hirtelen hamar két olyan esemény is beesett az életembe, ahol elegánsabban kellett megjelennem. Az öltöny órám egy ideje már szervizelésre szorul, így jobb híján (még ha ez nem is túl elegáns) egy kvázi búvárórában jelentem meg. És ha már búvár, akkor azt akartam, hogy legalább ne egy sportos gumiszíjon lógjon a karomon.

Ezen a ponton érkezett számomra a meglepetés, névleg, hogy a Breitling Avenger fém szíja mennyire kényelmes. Sok luxusóra volt már a kezemen hosszabb, rövidebb ideig, a legtöbbnek már tíz évvel ezelőtt is sokkal többet tudott a szíja, ezért is féltem a Breitling fém szíjától és talán ezért is ért ennyire pozitív csalódás.
Az első meglepetés akkor ért, mikor realizáltam, hogy az óra a fém szíjjal is csak alig valamivel nehezebb, mint gumi szíjon, ami részben köszönhető a gumi szíj masszív vastagságának, a hozzá tartozó csat méretének és súlyának, valami a fém szíj relatíve könnyed voltának. Azt bizonyára nem jelenthetjük ki, hogy ez minden idők legjobb fém szíja, de azt igen, hogy a legjobbak között a helye. Klasszikus – kissé egyszerű – felépítése ellenére megállja a helyét egy olyan erős mezőnyben is, mint az Omega Planet Ocean vagy az Explorer II-esem fém szíja. Nem véletlen hordom utóbbit inkább egy James Bond NATO szíjon. Összességében tehát sok jó tulajdonsága van a Breitling Professional III-as szíjnak. A masszivitásához képest könnyű, szinte már-már légies, hátulról billentve könnyen nyitható a csat, a szőrt pedig egyáltalán nem tépi. Utóbbi fontos szempont, mivel nekem elég szőrös a csuklóm, de ez a fém szíj még egyszer sem csípte oda a szőrömet két hónap alatt. A szíj szemei három sorból állnak, a két szélső elem szálcsiszolt, a középső polírozott, ezzel pedig nagyon szép fényjátékot tud produkálni az óra. A szemek amúgy csavarosak, nem stiftesek, amit én mindig nagyra értékelek és ezen a szinten már el is várok. A csat ahhoz képest nagyszerű, hogy elég régi konstrukció. Értem ez alatt, hogy ez a szíj még nem gombnyomásra nyílik, mint az új verzióké, hanem a hagyományos, bepattintós, biztonsági szemes modell (safety deployment clasp). A lényeg, hogy itt még nincs mechanika, a fém csat egyik felén kialakított dudor pattan be a másik felén kialakított gödröcskébe. Primitív módszer, olcsóbb órákon nem is szokott túl jól működni, de itt hibátlan, szerintem jobb, mint más, általam ismert és hasonló elven működő órákon.
A csat hátránya, hogy mikroállítási lehetőség bár van, de stiftes, tehát szerszám kell hozzá, búvárhosszabbító megoldás pedig egyáltalán nincs. A régi vágású, kissé egyszerű csat előnye, hogy rendkívül könnyű, és egyáltalán nem nagy vagy bumfordi. A csat a szíj integráns részévé tud válni, szinte rásimul, ráolvad az ember csuklójára, ami szintén fokozza a mindennapi használati komfortot.

Minősítések, pontosság

Az óra 300 méteres vízállósággal érkezik, ennél többet ma már nem igazán tudnak a Breitlingek. De már ez is elég ahhoz, hogy hivatalosan is búvárórává váljék a Breitling Avenger, azaz bármikor felcsaphatunk a hátunkra egy palackot, és lemerülhetünk addig a 60 méterig, amit még a sűrített levegős merülés lehetővé tesz.

Az óra, ahogy az összes Breitling, COSC minősítésű, a tanúsítvány szerint a pontos időtől való eltérés naponta nem lehet több, mint -4 és +6 másodperc, amit a saját tapasztalataim alapján is tud az óra. Ez egyébként nem rossz, nagyjából a mechanikus órák átlagát hozza.
Az óra mellé jár egy plasztik kártya, ami az NFT regisztrációt segíti, QR kód alapján. Itt megállnék egy kicsit, és kifejteném ezt. Az óra megvásárlása után célszerű a gyártó honlapján regisztrálnunk és létrehoznunk egy saját fiókot. Ezután a fiók alá be tudjuk regisztrálni a megvásárolt óráinkat, látjuk a garanciaidőt, a legközelebbi Boutique-ot, ahol segítséget kaphatunk, ha bármi gond adódna. Ez nyilván külföldön jön igazán kapóra. A fiókban vásárolhatunk az óra mellé kiterjesztett garanciát, és ahogy említettem, itt érhető el az órához tartozó NFT. Az NFT (nem behelyettesíthető token) egyfajta meghamisíthatatlan digitális igazolás, mely esetünkben a tulajdonjogot igazolja, és egyéb funkciók is kapcsolódnak hozzá, például bármikor letölthetjük az óra használati útmutatóját, vagy a COSC minősítését digitális formában. Ha már egyszer vett valaki egy ilyen órát, mindenkinek javaslom, hogy regisztráljon.

Szerkezet

A szerkezet kérdése mindig megosztó. Sok luxusóra vásárlónak fogalma sincs róla, hogy milyen szerkezet hajtja az óráját, és nem is nagyon érdekli. A legtöbben elintézik azzal, hogy „svájci” vagy, hogy „a legjobb”. Az órakedvelők egy rétege viszont megőrül a szerkezetekért, különösen a márkaspecifikus, más szóval „In-House” szerkezetekért, melyeknek egyfajta exkluzivitást és felsőbbrendűséget tulajdonítanak. Tény, hogy vannak jó gyártói szerkezetek, mint a 36000-en ketyegő Zenith El Primero, vagy a Breitling B01, melyek iparági szinten is kiemelkednek, de az érem másik oldala, hogy sok gyártói szerkezet létezik, ami nem sokat vagy egyáltalán semmit nem ad hozzá az óra exkluzivitásához, pusztán csak drágábbá teszi a szervizelését. Az In-House szerkezetek mellett sok gyártó használ ETA alapú szerkezeteket, nincs ez másképpen a Breitling Avengerrel sem, melyet egy Bretling 17-es kaliber hajt, ami az ETA 2824-2 szerkezet Breitling által gyártott, dekorált és összeszerelt verziója. Sok órakedvelővel beszéltem már, akik sérelmezik, hogy ezt a szerkezetet már egy 2-300 ezer forintos órában is megvehetjük. Engem ugyanakkor sosem zavart, hogy ez a szerkezet hajtja a Breitling Avengert. A szerkezet hosszú évtizedek óta bizonyítja megbízhatóságát, ellenállóképességét, olcsó szervizelni és jelenleg még alkatrészt is bárhonnan be lehet szerezni hozzá. Itt megint csak az az érték sejlik fel számomra, hogy az óra megbízható, masszív, időtálló darab. Egyébiránt, ha már a 2824-2-nél tartunk, a szerkezet 28800-as féllengésszámú, azaz másodpercenként nyolcat tikkel, a rotor mindkét irányba húz. A járástartalék kicsi, 38 óra körüli, ami abból a szempontból kellemetlen, hogy ha pénteken letesszük az órát, akkor az hétfőn reggel 7 órakor már biztosan nem fog járni, így sajnos újra be kell állítani. Erre megoldás ugyan egy óraforgató, de azért elegánsabb lenne egy 70-80 órás járástartalékkal bíró szerkezet. Ez ma már lényegesen olcsóbb szerkezetekben sem extra (habár némely esetben a csökkentett féllengésszám az ára).

Egy év az utolsó Bosszúállóval

Napra pontosan egy éve vettem át a Breitling Avengert az Andrássy úti Breitling Boutiqueban.
Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy empatikusabb és segítőkészebb értékesítőkkel nem igazán találkoztam még, pedig elég sok óra boltban megfordultam az évek során. Elsőre azt gondolhatnátok, hogy ez természetes és alap egy olyan helyen, ahol luxus termékeket árulnak, de higgyétek le, rengeteg luxusóra szalon van, ahol az eladók finoman szólva sem kedvesek a betérőkkel. A budapesti Breitling Boutique-ban viszont tényleg példa értékű az ügyfélkezelés, csak ajánlani tudom minden órakedvelőnek, hogy látogasson el hozzájuk, ha egy komolyabb óra vásárlásán gondolkodnak.

Az elmúlt egy évben volt időm alaposan kiismerni az órát, és azóta rá kellett jönnöm, hogy ha ma kellene megvennem az órát, ma már inkább a fehér számlapos GMT verziót venném. Nem a GMT funkcionalitás miatt, hanem egyszerűen azért, mert bár a fekete számlap elegánsabb, ennek az órának jobban áll a fehér számlap, és egy fekete, varrott bőr szíjjal egészen macho tud lenni. És ha már bőr szíj, említettem, hogy az órát acél és kaucsuk szíjjal vettem, de mostanra rá kellett jönnöm, hogy kellően hiányzik ahhoz a bőr szíj, hogy mindenképpen be kell szereznem egyet, méghozzá a könnyű, egyszerű tüskezáras csattal. Sajnos nem úszom meg.

A fentieken kívül semmi mást nem bántam meg az óra kapcsán. A Breitling Avengerről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Az óra tökéletes társa az embernek a mindennapokban, hiszen ugyanolyan jól mutat a csuklón nyáron, rövidnadrág, póló kombóban, mint egy tárgyaláson business casual-ben, vagy akár egy lazább öltönyben. Nagyon formális eseményekhez (black tie) persze nem igazán ajánlott, ott már kénytelenek leszünk egy öltönyórát felcsapni, viszont mindenhova máshova tökéletes társ a Breitling Avenger. Tekintettel a masszív tokozásra, különösebben félteni sem kell, jól bírja a strapát, jó párszor nekicsaptam már valaminek, szerencsére komolyabb karcolás nincs se az órán se az acél szíjon. Természetesen apróbb mikrokarcokat már sikerült összeszednem, de az acél már csak ilyen, ezzel tudni kell együtt élni, vagy kerámia tokos órát kell venni.
Mindemellett a víztől sem kell félteni, nyugodtan lehet vele csobbanni medencébe, vagy a Balcsiba, és ebben az órában már a búvárkodás sem okoz majd problémát.

Összegzés

Nem hibátlan óra a Bretling Avenger, de csupán apróságokba lehet belekötni és az egész biztosan kijelenthető, hogy ár-érték arányban az egyik legjobb választás. Igen, lehet több funkciót felmutató órát kapni drágábban, ugyanakkor ilyen karakteres órát keveset találni a piacon. Minél több időt töltök vele, annál inkább kezdem tisztelni azokért a dolgaiért, amiket fel mer vállalni. Például, hogy nem rohan a konkurencia után, nincs kerámia számlap, kerámia lünetta, nincs In-House szerkezet, nincs millió felesleges feature, mer egy kicsit hagyományosabb, oldschoolabb óra lenni a versenytársaknál, mindezt teszi úgy, hogy közben hihetetlenül masszív, nem annyira ékszer, sokkal jobban megőrizte az eredeti „eszköz” jellegét, mint bármelyik mai konkurense. Persze, abszolút megértem azokat is, akik mennek a mai divat után, és habzsolják azokat a funkciókat, melyeket sosem fognak használni, de aki nem a divatnak és nem másoknak vesz órát, aki magának vesz órát, akinek kell egy erős érzelmi kapcsolat az órájához, annak tökéletes választás lesz a Breitling Avenger, jobb, mint bármi más, ma kapható óra. Különösen akkor, ha a mindennapokban – akár extrémebb körülmények között is – használni is akarja az óráját.

Pro

• Kiválóan eltalált méretek (nem túl nagy, nem túl vastag)
• Illik szinte minden öltözékhez
• Strapabíróság
• Komoly mértékű vízállóság (funkcionális búvár óra)
• Szinte minden szíj típus jól áll neki
• Jó szervizelhetőség
• Megbízható, masszív szerkezet

Kontra

• Egyszerűbb dizájn, mint ami régebben jellemezte a márkát
• Relatíve kicsi járástartalék
• Minimalista (de legalább újrahasznosított) doboz