Logitech Signature K650 – Aláírási hiba

Bevezetés

A K650-es billentyűzetet március körül vettem magamnak, mivel két problémát szerettem volna orvosolni vele. Egyfelől tendencia az újabb notebookokon, hogy egyre kevesebb port van rajtuk, így természetesen az USB A-Type portok száma is csökken. Ennek „hála” a sok perifériát használók – mint jómagam – egyre kevésbé tudnak komfortosan együtt élni egy modern laptoppal. Persze ott vannak a dokkolók, de ezek sokszor kompromisszumos megoldások, főleg ha kisebb méretűek, vagy nincsenek a közelben. Néha használom őket, de nem szeretem. Az USB portok hiánya emiatt egyre inkább arra sarkall, hogy próbáljam kerülni az USB vevőegységgel működő eszközöket. A másik kényelmetlenség amit orvosolni akartam, hogy sokszor köt ki nálam kolléga laptopja, amivel ilyen-olyan okból kifolyólag foglalkoznom kell. Ilyenkor szeretem a saját perifériáimat használni. Ennek több oka is van, egyfelől higiénikusabb, másfelől az én perifériáim általában többet tudnak, megszoktam őket, gyorsabban dolgozom velük. Ilyenkor kevéssé szeretem átdugdosni őket az ő gépeikbe. Így született meg az ötlet, hogy kell nekem egy nem túl drága, multidevice billentyűzet. Már itt sikerült kapufát lőnöm, mert ez a billentyűzet sajnos nem az.

Logitech K650 külső, kialakítás, minőségérzet

A Logitech K650 egy picit jobb minőségű, puhább műanyagból van, mint az olcsóbb Logitech billentyűzetek, de azért inkább azokhoz áll közelebb. A billentyűzet nem túl merev, relatíve könnyen csavarodik, de nem rosszabb az átlagnál. Az eszköz integráns része egy puha, habosított műanyagból készült csuklótámasz, ami bár nem rossz, én jobban örülnék neki, ha le lehetne venni. A K650 tetején található 2×3 média vezérlő gomb. A bal oldaliakkal lejátszási utasításokat tudunk kiadni, a jobb oldaliakkal a hangerőt tudjuk szabályozni. Én a magam részéről még egyiket sem használtam soha semmire.

A kialakítás első látásra klasszikus, de tényleg csak első látásra, sajnos, mivel a Print Screen, a Scroll Lock és a Pause|Break hármasból csak a Print Screen van a helyén, a másik két billentyűt „modernebb” funkcionalitás váltotta, névleg egy beállítás gomb és egy kapcsolati mód váltó gomb. Ezzel lehet váltani a kívánt kapcsolatok között, azaz, hogy Bluetooth-szal vagy USB-s vevőegységgel szeretnénk kapcsolódni a számítógéphez, valamint a Bluetooth-os párosítást is ezzel a gombbal lehet elindítani.

A billentyűzet magassága két részletben állítható, mindkét fokozat talpa gumírozott, igen csak jól kapaszkodik az asztalra, az élmény ezen a fronton valóban prémium.

A K650 hátoldalán egy kis ajtó mögött található az elemek számára kialakított hely, itt tudjuk bepattintani a 2 ceruzaelemet és ide tudjuk eldugni az USB-s vevőegységet is, ha nincs rá szükségünk.

Ami még picit furcsa, vagy inkább szokatlan lehet, hogy a billentyűzeten nincs kikapcsológomb. Sehol. Ez vélhetően annak köszönhető, hogy a billentyűzet kellően energiatakarékos, így nem igazán van értelme kapcsolgatni. Illetve tény az is, hogy a munkavállalók nagy része amúgy sem kapcsolja ki soha. Én, ha hosszabb szabadságra megyek – mondjuk egy hétre, vagy még hosszabbra – ki szoktam kapcsolni, ha eszembe jut, de ezzel a szokásommal erősen kisebbségben vagyok.

Funkcionalitás

Kezdjük a már említett kapcsolati lehetőségekkel. Azt tudni kell, hogy a váltás a két üzemmód között nem gördülékeny, tehát nem arról van szó, hogy ha a vevőegységet a számítógépünkkel használjuk, BT-on pedig már hozzákapcsolódtunk a telefonunkhoz, akkor egy gombnyomással válthatunk közöttük. Nem. Ehelyett módváltás esetén mindig el kell indítani egy párosítást, és hozzákapcsolódni vagy egy eszközhöz, vagy a Bluetooth USB-s vevőegységhez. Sajnos ez rettenetesen kiábrándító, mert a billentyűzet egy komoly ziccert hagy ki azzal, hogy nem hogy nem „multi-device”, de még két eszköz között is macerás a váltás. Persze valahol értem a Logitech logikáját, ezt a funkcionalitást köszönik, meghagyják a kétszer drágább billentyűzeteknek.

Az F gombok mindegyike rendelkezik valami extra funkcionalitással, de én ezeket sosem szoktam használni. A numerikus billentyűzet felett viszont találunk egy számológép ikont, ami (alapértelmezésben) valóban a számológépet indítja el nekünk, és én ezt sokat használom, viszont sajnos nem minden esetben hozza előtérbe a számológépet (ez viszont szerintem a Windows hibája), így sokszor még extrában rá kell kattintani az egérrel, ami picit bosszantó és lassítja a folyamatot, de még így is megspórolható némi idő a gomb használatával. Azoknak tényleg hasznos, akik szeretik a Windows számológép használatát.

Van még egy extra billentyűzet, amit korábban sokat használtam, aztán idővel mégis inkább letiltottam. Ez pedig a billentyűzet jobb felső sarkára eső, Lock gomb, aminek a megnyomásával könnyedén aktiválhatjuk a képernyőzárat (Win+L). Én egy nap során sokszor zárom a gépem, így valóban könnyebbség volt pusztán egy gomb megnyomásával aktiválni a zárat, mint a már fent említett kombóval operálni, de mivel a billentyű pontosan a numpad „-” (mínusz) gombja felett van, sokszor előfordult, hogy miközben csak egy „-” jelet szerettem volna leütni, lezártam a gépemet, akaratlanul. Aztán PIN kódolhattam vissza magam. S bár ez nem a gép hibája volt, attól még egy idő után kellően idegesítő lett ahhoz, hogy kikapcsoljam.

Mindennapi használat, gépelési élmény

Azt mindenképpen a billentyűzet pozitívumai között lehet említeni, hogy a vezeték nélküli kapcsolat erős. Sajnos mostanában felütötte a fejét egy kellemetlen jelenség a céges Logitech perifériák között, névleg a korábban éveken át stabilan üzemelő Unifying eszközök az utóbbi időben nagyon bizonytalan kapcsolatot tudnak csak kiépíteni, több kollégám is akad, akinél csak pár centiről (de szó szerint maximum 10 centiről) érzékeli a billentyűzetet a vevő, ha 20-30 centire eltávolítjuk egymástól a két eszközt, a kapcsolat máris szakadozik, ami még egy vezeték nélküli jelektől hemzsegő térben is furcsa lenne, de pláne furcsa egy irodában, ahol semmi változás nincs a pár évvel ezelőtti állapothoz képest, hacsak annyi nem, hogy újabb notikat és újabb telefonokat használunk. Fura vagy sem, tény, hogy napjainkban az Unifying eszközök sok esetben használhatatlanok nálunk, viszont a Bolt vevőegységgel, vagy a BT kapcsolattal semmi ilyen kellemetlen jelenséget nem tapasztaltam a K650 esetében. A kapcsolat megbízható, nem laggol, gépelési hibával sosem találkozom.

A fentieket figyelembe véve ez még akár egy igazán jó kis billentyűzet is lehetne, de sajnos nem az, legalábbis számomra nem az. A legfőbb probléma, hogy a billentyűk teteje nagyon össze van húzva, kicsi a térköz közöttük, így aki nem annyira precízen gépel, vagy vastagabbak az ujjai, mint nekem, nem igazán fog tudni rajta gyorsan, hiba nélkül gépelni.

Sajnos sokszor előfordul, hogy egy gomb leütésekor egy másikat is sikerül leütnöm az elsővel együtt. Ilyen jelenséggel más billentyűzeteken még nem találkoztam, talán csak a nagyon összezsugorított tablet billentyűzeteken, de még azok között is bőven sok olyan van, amint jobb gépelni. Különösen kár ez azért, mert amúgy halkan lehet gépelni a billentyűzeten, és még a gépelési élmény is jó lenne, a fenti problémakört leszámítva.

Összegzés

Mindent egybevetve nem egy túl jól sikerült billentyűzet a K650 Singature. Az anyagminősége nem rossz, de messze nem kiemelkedő, az árcímkének megfelelő. A multi-device funkcionalitás kihagyása szerintem komoly kapufa, látszik, hogy a BT kapcsolat tényleg csak arra van, hogy az USB vevőt el lehessen hagyni. A szoftver túl sokat nem tesz hozzá a billentyűzethez, sem a felhasználói élményhez, a klasszikus gombok elhagyása valószínűleg csak ritkán fog gondot okozni, de lehet, hogy akkor nagyot. Ezek talán még tolerálható apróságok lennének, de a billentyűzet sajnos a kritikus ponton is elvérzi, hála a billentyűsapkák közötti kicsi helynek, ami – szerintem – komolyan nehezíti a gépelést és sokat ront az élményen.

Mindezek fényében a nagy kérdés az, hogy végső soron ajánlom-e a billentyűzetet. A válasz az, hogy sajnos nem. Bár tény, hogy vannak előnyei, összességében ezt most nem sikerült jól összeszednie a Logitechnek. Azt hiszem, hogy egy jobban átgondolt, jobban megvalósított billentyűzetet kellett volna letenniük az asztalra. Az a helyzet, hogy szerintem jobban jár az ember egy MK270-es kombóval, de még inkább egy MK370-es Bolt technológiás szettel, vagy egy drágább billentyűzettel, de a K650 esetében szinte minden esetben az az érzéses az embernek, hogy alulteljesít a billentyűzet, és amikor ez már az alapvető funkcionalitás rovására megy, akkor ott már nem tudok szemet hunyni.

Előnyök

• Az alapnál jobb anyaghasználat
• Puha csuklótámasz
• USB vevőegység nélküli csatlakozási lehetőség (a notebook-on dolgozóknak ez aranyat ér)
• Csendes gépelés
• Energiahatékonyság
• Beton stabil kapcsolat (nincs lag, nincs megszakadó kapcsolat)
• Pár hasznos extra billentyű

Hátrányok

• A váltás 2 eszköz (vagy akár csak a vevőegység és egy BT kapcsolat) között bonyolult és nagyon lassú
• 2 régi, kevéssé használt billentyű „lemaradt”
• A „Lock” billentyű rossz helyen van
• A szoftver nagyon funkciószegény, sok mindenre nem használható
• A billentyűk között kicsi a hely, így nehéz rajta precízen gépelni

Értékelés: 10/4

Ajánlott: nem