Mini Cooper SE teszt – Ki kéne tiltani… :)

Mini Cooper – a legenda, melyhez érni kell

A Mini Cooper az az autó, aminél sokáig nem értettem, hogy miért veszi körbe a rajongás. Gyerekként az ember Ferrarikról, Lamborghinikről álmodik, de felcsillan a szeme egy-egy BMW-re és Mercedesre is, ha meglátja az utcán. A Mini Cooper viszont régen nem tűnt többnek egy béna Trabant szerű képződménynél (most azt hagyjuk, hogy ez mekkora tévedés, még egyszer, gyerek voltam. 🙂 ). Aztán ahogy elkezdtem komolyabban foglalkozni az autókkal, megismerkedtem a Mini múltjával, képességeivel, úgy tűnt egyre érdekesebb színfoltnak a városi palettán. Főleg, miután 2001 körül megjelent az R50-es, ami szerintem az autózás történelmének egyik legjobban sikerült generációváltása lett. A retró kis bénaságból igazi modern autó. Ez az, amit anno szerintem a VW-nek nem sikerült meglépnie a bogárhátú modernizálásával. És persze az is hozzátartozik a dologhoz, hogy nagyjából ez idő tájt kezdtem vezetni. Ha ehhez hozzávesszük, hogy budapesti lakos vagyok, könnyű megérteni, miért értékelődtek fel a szememben a városi kisautók, még annak ellenére is, hogy inkább kedvelem a nagyobb kocsikat. A belvárosban azonban a Swift, Yaris, Mini méretű kisautók bizonyulnak a legjobb választásnak, már közlekedés és főleg parkolás tekintetében.

Lényeg a lényeg, most már lassan egy évtizede csodálom a kis Miniket, és mindig is vágytam egyre, de valahogy sosem jött össze. A „na ezt most már muszáj lesz kipróbálnom” pillanat akkor jött el, mikor az elektromos verziókat bemutatták, 2019-2020 körül. Azóta húzódik a dolog, de végre elérkezett a pillanat, hogy már nem bírtam neki ellenállni.

A dolog különlegessége, hogy ez volt egyúttal a SHARENOW autómegosztó szolgáltatóval is ez volt az első utam, erről itt olvashattok.

Belső

Középkonzol

Villámteszt lévén nem volt annyi időm, hogy alaposan áttanulmányozzam a kezelőfelületet, de az alapokra könnyen rájön az ember, mert a középkonzol elég intuitív. Ha már a középkonzolnál tartunk, meg kell jegyezzem, zseniális. Piszok jó. Jellemzően minden tesztben kiemelik az újságírók, hogy a középkonzol milyen retró ihletésű, és a kapcsolók vadászgépesek stb., stb., stb. És van, akinek ez bejön, van, akinek nem. A többségnek amúgy tetszik. Hát bevallom, engem kilóra megvettek ezzel. Hozzáteszem úgy, hogy nekem a beltér képeit nézegetve anno nem igazán jött át a feeling. Pedig nekem van egy elég erős elköteleződésem a repülés felé, régen vitorlázórepültem, imádok mindent ami az avionikához köthető, ez valahogy mégsem fogott meg soha, sőt, erőltetettnek éreztem. Jelentem, élőben egyáltalán nem az, sőt, valami olyan elképesztően menő feelingje van az egésznek, hogy az leírhatatlan. Azt kell mondjam, hogy ha képekről nem ment át, hát élőben szinte át robbant az ingerküszöbömön, és egyszerűen imádom. Ilyen élményem, más kocsiban még nem volt. Egy kicsit tényleg olyan, mintha repülőben ülne az ember.

Ami a középkonzol praktikumát illeti, könnyen megtalálható a fűtés, a rádió, az ülésfűtés, és jó hír, hogy ezek mindegyike még rendes, tisztességes fizikai gombbal működik. Nem érintőgomb, nem a menüből kell előtúrni, hanem minden a fizikailag a helyén, érhető és elegáns módon tálalva. Kiváló.

A vezetőülés

Az ülés kényelmes, annak ellenére is, hogy nem töltöttem túl sok időt a beállításával. Az ülésfűtés három fokozatban állítható, és nem csak az ülőlapot, de a háttámlát is fűti, imádtam. A beltér többi részéről nem igazán tudok mást mondani, nem volt időm tisztességesen körbejárni a témát, de egyszer igyekszem majd valahogy több időt eltölteni egy SE-vel, és akkor részletesebben is átnézem a a kicsikét.

A kormány és a váltó

A kormány is nagyon kellemes fogású, kellően vastag, sportos. Körbe bőr borítás, középen Mini logó. Mindkét oldalon fizikai gombok, amik tökéletesen teszik a dolgukat, semmiféle panasz nem lehet rájuk. Az indexkar egyszerűen tökéletes. A legtöbb BMW termékben amúgy nagyon jó indexkar van, kár, hogy sok BMW-s nem használja. Nem lehet véletlenül túltolni, nagyon jók a nyomáspontok. Ha kicsit billentjük el, akkor hármat kattan, ha határozottan tovább nyomjuk, akkor pedig folyamatosan. Az ablaktörlőst és a tempomatot se volt érkezésem kipróbálni, majd egy másik alkalommal.

A váltó egy klasszikus automata váltót imitál, bár nyilvánvalóan csak egy elektronikus irányválasztó. Előre, hátra, üres, és van sport mód is, bár az Eco és a Sport mód közti választást külön gombbal tehetjük meg. A fokozatokat amúgy a váltó oldalán lévő gomb lenyomásával tudjuk kiválasztani, a váltó mögött pedig egy kartámasz szolgálja a sofőr kényelmét.

Az digitális óracsoport

Említést érdemel még a kormány mögött lévő digitális kijelző. Analóg óracsoport már nincs, ami engem egyáltalán nem zavart, sokkal jobban szeretem a digitális kijelzőket, semmint az analógokat. A kijelző képe amúgy kellemes, első blikkre úgy tűnt, elégséges infó van rajta (itt sem volt időm a részletekben elmerülni), a középen kijelzett sebesség minden körülmények között jól látszott, ám a kijelző tetejét nekem már kitakarta a kormány. Nem nagyon volt időm részletesen megnézni, hogy miféle infók vannak itt, gondolom nem túl fontosak, és persze az is lehet, hogy ha jobban beállítottam volna az üléspozíciót, kormányt, megoldódott volna a probléma. Lényeg ami a lényeg, számomra a digitális kijelző teljesen rendben volt.

Vezetési élmény

Menetdinamika

Vezetni szerető emberek közül kétféle létezik. Az első a mechanika miatt szeret vezetni, élvezi, ahogy csattog a váltó, üvölt a motor, durrog a kocsi, dörzsölődik a kuplung, csikorog a kerék, ég a gumi stb. A másik azt élvezi, ha kényelmesen suhan a táj, közben nyugi van, csen, relax, béke. Az SE sokkal inkább lesz a második tábor kocsija, semmint az elsőé. Mert bár igen is lehet vele ökörködni, azért ez mégsem egy gépsárkány, amit meg kell lovagolni. Nem csitteg-csattog benne semmi, nem üvölt benne semmi, egyszerűen csak halad az úton, kényelmesen, csendesen, békésen. Semmi dráma. Maga a beltér jól elszigetel minket a külvilágtól, relatíve csendes, motorhang ugye nincs, csak némi hangszórókból generált nyünyörgés. Ez utóbbi nem egy nagy extra, de jól áll a kocsinak, bár lehet, hogy én inkább kikapcsolnám. Ugyanakkor az is igaz persze, hogy motorhang híján akaratlanul is könnyű átlépni a sebességhatárt. Szokni kell, hogy a sebességet immáron egy érzékszervünkkel kevesebbel tudjuk érzékelni.
No meg persze azért is könnyű túllépni a sebességhatárt, mert a kocsi rendkívül jól gyorsul. Piros lámpánál óvatosan kell elindulni, mivel egy akkora gázpedál mozdulat, ami egy átlagos városi kisautót éppen csak megmozdít, az elektromos Minit úgy dobja meg, mintha parittyából lőnék ki. Nincs felbúgó motor, nincs váltás, nincs semmi, komoly mértékű megindulás van. Ez első másodperc egyébként nehézkes. Itt érezni azért, hogy nem egy pehelysúlyú autót mozgat az elektromotor, de amint sikerült mozgásba hozni a kocsit, onnan már szinte robban egy-egy izmosabb pedálmozdulatra.

Fék

A másik pont, ahol érezni a kocsi súlyát, az a fékezés. Egy-egy hirtelen fékezésnél sokkal előbb lép működésbe az ABS, mint azt várnánk, vagy ami a kategóriában megszokhattunk. Hiába na, közel 1400 kiló, ami 400-450 kilóval több, mint egy átlagos városi kisautó súlya, de még a benzinmotoros verziónál is 200 kilóval nehezebb. Egyébként én nem tartozom azok közé, akiket kiborít a tény, hogy az elektromos autók nehezebbek a belsőégésű motoros kocsiknál, de azért jó tisztában lenni, hogy a kis Mini Cooper SE súlyos jószág. A fentieket leszámítva amúgy jó a fék, ugyanakkor az is igaz, hogy városi forgalomban szinte alig kell hozzáérnünk az egypedálos vezetésnek hála.

Egypedálos vezetés

Az egypedálos vezetés tipikusan olyan dolog, amit szokni kell, de néhány nap után ráérez az ember a dologra, és onnantól nagyon kényelmes, szerethető extra. Az elején persze mindenki bénázik vele, hiszen kell egy kis idő, míg megszokja az ember, hogy mikor, mennyit lassít a kocsin, ha elemeljük a lábunkat a pedálról, de onnantól, hogy ez megvan, normál városi forgalomban már nem igazán kell használunk a féket, inkább csak olyan helyzetekben, ahol valamiért markánsan kell lassulni. Én a rövid, kb fél órás tesztvezetés alatt kb. kétszer használtam ténylegesen a fékpedált. Ráadásul az egypedálos vezetés nem csak állóra lassítja a kocsit, de még emelkedőn is megfogja a hátragurulástól, így nem kell állnunk a féken, és az elindulás is vaj puha lesz, mintha csak sík terepen indulnánk el. Ez nagy segítsége lehet olyanok számára, akik keveset vezetnek ilyen körülmények között, és nem rutinosak az emelkedőn való autókázásban.

Futómű

Számomra az autók egyik legfontosabb alkatrésze a futómű. Gyakorlatilag az autó karakterének nagyját ez az egység határozza meg. Lehet egy autó bármilyen jó, ha a futóműve rossz, ott mindennek vége, és ez fordítva is igaz. A Mini futóművében nem fogunk csalódni, pont olyan jó, mint amilyennek egy német prémium autótól várnánk. Leginkább a Golf futóművére emlékeztet, ha ez mond valamit a kedves olvasónak. Ha részletesebben kell leírnom, azt mondanám, a futómű nem nagy autós, inkább feszes semmint hajóhintás, de jó értelemben véve feszes, nem kényelmetlen, jól tartja az úton a kocsit, és jól viseli a budapesti úthibákat, ami jó hír. Komolyabb kátyúknál sem csap fel, kellemes, mély dörmögéssel veszi az akadályokat, kellően jól veszi az akadályokat ahhoz, hogy semmi ne késztesse a bent ülőket pánikra, vagy ijedtségre, nincs olyan hatása, mintha ki akarna szakadni a futómű. Nálam csillagos ötöst kapott a futómű, nagyon-nagyon szerettem.

Összegzés

Kicsi, agilis, dinamikus, megy, mint a meszes, jó a futómű, sok az extra, kényelmes. A beltér parádés, jól kitalált és elbűvölő. Nagyon jó élmény vezetni. Mivel elektromos és nem szennyezi a levegőt, városi használatra ideális választás egy vagy két embernek, főleg, ha van hol tölteni. Családosoknak nyilván nem ajánlanám, de én teljesen jól ellennék vele, konkrétan imádnám, ha lenne egy ilyen elektromos Minim. Az egyetlen dolog, amiért nincs, az az ára. 12,5 millióról indul, és még egy-másfél milliót el lehet szórni extrákra. Ez nagyon sok pénz egy városi kisautóért, magyar viszonylatban mindenképpen. Igaz persze, hogy a Minik prémium termékek, az alap Mini Cooper is 8 milliótól indul, ami szintén nem kevés, ráadásul ha felextrázzuk egy automata váltóval, egy kis bőr belsővel és egy normálisabb felnivel, máris 10 millió fölött van az is. Ha pedig egy erősebb motort is akarunk újabb egy-másfél millióval kell számolnunk. Innen nézve már nem is olyan nagy az árkülönbség.

Ha az árától eltekintünk, azt tudom mondani, közel tökéletes városi cirkáló, és mindenkinek ajánlom, aki szereti a kis autókat, a gokart szerű élményt, hogy tegyen vele egy próbát, nem fog csalódni! Ha csak ilyen, és ehhez hasonló autók cirkálnának a városok utcáin, sokkal szebb és élhetőbb lenne a világunk. Remélem egy szép napon magam is büszke tulaja lehetek majd egy Mini SE-nek. Addig viszont ígérem, igyekszem majd egy kicsit jobban letesztelni a kicsikét.