Titánok harca – Connery vs. Norris

Bevezetés

Mindenkinek vannak kedvenc filmjei. Az 1981-es Titánok harca például az én egyik kedvenc filmem. Ez adta az inspirációt, hogy elindítsam ezt a sorozatot. Hiszen a kedvenc filmjeink sokszor hatással vannak ránk, némelyik akár egy egész életen át képes hatni ránk. Szerencsés esetben tanulunk belőlük, jobb emberekké válunk tőlük. Némelyik gyerekkorunk egyik kedvence, mások nehezebb időkben adnak erőt, megint mások az életünk egy későbbi, meghatározó pillanatában találnak meg minket. Akár hogy is, ahhoz, hogy egy film jó legyen három dolog kell. Egy jó történet, egy (az adott szerepre) jó színészek, és egy jó rendező. Ennyi általában már elég. Persze nyilván szerencsés, hogy ha jó a díszlet, modernebb filmekben a CGI, de igazából ez – a setting – sok esetben szinte mellékes, hiszen egy pár, vagy akár csak egyetlen jó színész és egy jó rendező akár egy üres szobában is le tud forgatni egy nagyon izgalmas filmet, ha jó a történet.

De hiába jók a színészek, és a rendező, ha pocsék a történet, nem lehet rá építeni. Hiába jó a történet, ha pocsék színészek hiteltelenül játszanak. És hiába jó a történet és a színészek, ha nincs egy jó rendező, aki instruálja és bemutatja őket. Ha viszont ezek adottak, akkor nincs lehetetlen.

A világon sok jó film van. Hibátlan kevés, még annál is kevesebb (talán egyszer összeszedek erről egy listát), de jó film, az sok van. Ami közös ezekben a jó filmekben, az a jó történet, a jó rendezés, és a jó színészek.

A legendák

A jó színész, pont olyan, mint a jó film. Nincsenek sokan, de azért akad belőlük pár. Minden korban, minden generációban. Persze sajnálatos tény, hogy a látványtechnológia fejlődésével egyre inkább háttérbe szorul a való színészi teljesítmény, így napjainkban – szerintem – tényleg egyre kevesebb a valóban kirívó tehetség, és talán az sem tud igazán kibontakozni, akiben ott a potenciál.

Ugyanakkor nem volt ez mindig így. A mozi fénykorában a színészek adták el a filmeket, nem a látványvilág, így az évek, évtizedek alatt igazi legendák tudtak kinőni a tömegből. Az új rovatunk célja, hogy ezeket a legendákat eresszük egymásnak, mint anno a római gladiátorokat. Virtuális arénánkban összecsapnak, megmérettetnek, és a végén – amolyan hegylakósan – csak egy maradhat talpon, akit pedig kénytelenek leszünk a legjobb színész címével kitüntetni.

A listámat előre elkészítettem, a rajta szereplő színészeket véletlenszerűen párba állítottam de még magam sem tudom, hogy melyik párviadalnak mi lesz a vége. A sorrend felállításában az Excel random (véletlen.között) függvénye volt segítségemre, a lista minden tagja kapott egy véletlen számot, ezeket sorba rendezve az így kialakult párok mérettetnek meg egymással . Nem túl tudományos, de a célnak szerintem megteszi.

Hogy picit interaktívabbá tegyem a dolgot, a viadalok végén a kedves olvasó szavazhat is, hogy szerinte melyik színész a jobb.

És akkor lássuk is az első párost, avagy, hogy egy klasszikust idézzek: „FIGHT!”

Sean Connery

Conerry azon színészek egyike, akik – hogy a barátnőmet idézzem – már öregen született. Ami persze nyilván nem igaz, hiszen az első szerepét 24 évesen kapta, előtte 3 évet szolgált a Brit Királyi Haditengerészetnél, de dolgozott teherautó sofőrként, tejkihordóként, modellként, és testépítéssel is foglalkozott, az 1953 Mr. Universe versenyen egészen a 3. helyezésig jutott. Ezek után kapott kisebb szerepeket, de a világhírnév egy alacsony költségvetésű produkció, az azóta már legendává érett Dr. No főszerepével érkezett, ami egyszersmind sztratoszférikus magasságba emelte Connery karrierjét.

Ezt követően még 5-ször játszotta el James Bond szerepét, sokan a mai napig a legjobb Bondnak tartják, de színészi nagyságát jobban jelzi az, hogy ezt követően még számtalan nagyszabású filmeben alakított legendásan.

Az általam látott filmjei közül tizennégyre mondom azt, hogy Connery elképesztően nagyot megy bennük, ezekbe egyik Bond film se tartozik bele, ugyanis szerintem azok a Bond filmek nem voltak túl jók, másfelől szerintem Connery mint Bond sem volt egy nagy durranás, legalábbis mai mércével mérve.

Az első általam is látott filmje, amit imádok, az A híd túl messze van, aztán következik az ikonikus Hegylakó, ami Lambert és Connery mellett a katanát is új magasságokba emelte. Ezek után érkezett A rózsa neve, ahol a zseniális nyomozó szerzetes ifjú és bohó tanítványát Christian Slater alakította méghozzá élet egyik legnagyobb szerepét játszva. Aki legyőzte Al Caponét tipikus gengszterfilm, nem mellesleg igazi sztárparádé.

Ezek után Connery kalandornak állt az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovagban, majd beintett a hanyatló Szovjetuniónak a Vadászat a Vörös Októberre című Tom Clancy adaptációban. Éppen csak feltűnt egy cameoszerepben a Robin Hood-ban, ami bár nem miatta lett jó, hiszen egy percet ha szerepelt a filmben, de mindenképpen meglepő volt a feltűnése, és még a film végére is rátolt egy csattanót.

1992-ben következett az egyik legjobb filmje, a Medicine Man, ahol is Lorraine Bracco-val az oldalán, az esőerdők mélyén kutatták a rák orvosságát. A következő számomra emlékezetes filmje az első lovag, ahol is Arthur királyt alakítja, amint szerelmi háromszögbe keveredik Guinevere-rel és a Richard Gere által alakított Lancelot-tal, miközben a királyságot minden idők legnagyobb külső fenyegetése veszélyezteti.

A magam részéről a sárkányszívet is imádom, de mivel itt csak szinkronhang, nem sorolom a legnagyobb színészi alakításai közé. Ellenben az azt követő Szikla, a mai napig egy nézhető film, még ha mai szemmel már kicsit bénácska benne az akció. Azért Nic Cage-dzsel óriásit mennek, de persze ahhoz, hogy működjön a film, kell a gonosz Ed Harris is.

A Bosszúállókban már Connery alakítja a gonoszt, de alakítása – csak úgy, mint a film maga – legjobb esetben is középszerű. Persze meg lehet nézni, másodjára jobb, mint első nekifutásra.

A Briliáns csapdában kiöregedett mestertolvajt játszik, aki egy dögös ifjú mestertolvaj hölgy miatt – és persze rengeteg pénz – miatt tér vissza a szakmába. Együtt tervezik meg minden idők legnagyobb bankrablását, mindezt úgy, hogy menet közben csak úgy izzik közöttük a levegő. Mindenképpen megtekintésre ajánlott mű.

A Fedezd fel Forrestert-ben visszavonult írót alakít, aki egy rossz környéken élő, rossz útra tévedt, ámde szuper tehetséges ifjoncnak segít kibontakoztatni saját tehetségét. Igazán kellemes kis értelmiségi dráma (bocs a kifejezésért).

S miként a Briliáns csapdában alakított karakterét, a való életben is utólérte Conneryt a kora, utolsó élőszereplős szerepe A szövetségben alakított Allan Quatermain, aki – mint karakter – a Salamon király kincsének legyőzhetetlen kalandora, nagy vadásza. A szövetség filmből pedig az is kiderült, hogy atyáskodó jelleme mellett egyéb képességei is vannak, melyek egy különleges szupergonosz/szuperhős csapat tagjai közé emelik a nem mindennapi karaktert. Ez a film, mikor először láttam, kifejezetten csalódás volt számomra, de mára – ebben talán benne van a Marvell éra kondicionálása is – már egész szerethetőnek találom.

A fent felsorolt 14 film legjobb IMDB pontszáma 8,2 amit – sajnálatomra – pont az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovagért zsebelhet be. Szerintem sok filmje jobb ennél a pontszámnál.

Chuck Norris

A szorító másik végében a tresh koronázatlan királya, a legendás Chuck Norris. Közismert tény, hogy míg sokan Superman-es pizsamát hordanak, Superman Chuck Norris-os pizsamát hord. Ez után a cikk után nyilván kénytelen leszek a tanúvédelem segítségét kérni, de mindent a kedves olvasóért.

Norris az álomgyár azon legendái közé tartozik, akik valójában szinte semmit nem tettek le az asztalra, ami értékelhető. Norris fiatalon a seregben szolgált, itt kezdett küzdősportokkal foglalkozni, és bár versenyző pályafutása nem indult túl jól, gyorsan túllendült a kezdeti nehézségeken, és sikert sikerre halmozott. Bruce Lee-val egy harcművészeti bemutatón találkozott, így jött a lehetőség, hogy eljátszhassa élete első komolyabb szerepét, mint Lee főellenségét A sárkány útjában. Ironikus módon a számomra is értékelhető filmjei közül ez talán az egyik legjobb. És nyilván nem miatta. Szintén említésre méltó tény, hogy az IMDB-n is ez a legmagasabb pontot elért filmje (az általam látottak közül), 7,2 ponttal. Amúgy a Norris filmek átlaga 2,9 és 7,2 között szór az IMBD-n, az átlaga 5,4, ami szerintem azt mutatja, hogy Norris túlértékelt. :).

Még két film van, ami számomra egyáltalán értelmezhető. Az egyik az 1983-as Magányos farkas, és ez a film is inkább csak a magát a homok alól kiásó Dodge Ramcharger miatt tetszik. Be kell valljam, ez a jelenet a mai napig elég ütős, annak ellenére is, hogy Norris mindent megtesz azért, hogy színészi képességeivel elrontsa. Például olyan világfájdalommal tapossa a gázpedált, mintha mind a 2 tonnás kocsit és a rajta lévő 4 tonna homokot ő tolná ki combizomból. És hát – lássuk be – lehet így is van. Mindezt persze csak azután, hogy bever egy doboz sört, mintha csak Popeye tolná a spenótot. Amúgy ezt leszámítva a film csak annyira értelmezhető, mint egy verekedős epizód a Máúnika show-ból.

A másik film, amit még élvezhetőnek találok, és amiben még maga Norris is jó, az A feláldozhatók 2. Ott a megjelenése első pillanatában önmaga paródiája, de piszok jól áll neki, és a néző eldöntheti, hogy rajta, vagy vele nevet, de hogy nevetni fog, az szinte garantált. Norris saját tresh karrierjén nevetgélve kellemes színvolt volt az amúgy is a tresh-t és a ’80-as, ’90-es éveket parodizáló, kiöregedett macsók társaságában. Végre egy karakter, ami abszolút működött. Ezzel egyébként Norris szerintem fel is ért a karrierje csúcsára, meglepődnék, ha valaha lenne jobb filmje ennél. Semmi sem kizárt amúgy, de meglepődnék.

Verdikt

Picit sajnálom, hogy a véletlen ezt a két színészt hozta össze első párosnak, mert egy szorosabb meccs szerintem jobb lett volna, de persze abból a szempontból jó, hogy nem kell nagyon vakarnom a fejem, hogy kit hozzak ki győztesnek. Egy testépítő és egy harcművész párharcakor az esetek nagy részében a harcművészre fogadnék, de mivel ez a küzdelem a vásznon dúlt, és nem egy arénában Connery fölényesen mossa le a tresh királyt, mi több a győzelem nem is pontozásos, hanem kiütéses, még ha nem is az első menetben hozta össze a K.O.-t. Értem ez alatt, hogy Connery korai karrierje is hajlik a trashbe az alacsony költségvetésű Bond filmekkel, amik hiába lettek népszerűek és hiába lett vele világhírű a színész, valójában nem tekinthetők túl értékes műveknek. Ahogy azonban teltek az évek, Connery-nek sikerült az, ami Norris-nak nem, el tudott szakadni az együgyű filmek egydimenziós karaktereitől és igazi színészi játékkal tölteni meg számtalan érdekes karaktert, érdekes filmekben.

Nincs is miért húzni az időd, én kimondom, nálam ezt a kört abszolút Connery nyerte. Csak reménykedem benne, hogy Norris nem kap ihletet a Jay és Néma Bob visszavágból, nem ül repülőre és nem csönget be hozzám, mert ez esetben minimum egy új állkapocsra lesz szükségem, de még az is lehet, hogy egy új fejre.

Ha esetleg valaki nem ért velem egyet, és úgy érzi, azért mégis csak Norris a király, ne fogja vissza magát, szavazzon bátran kedvenc titánjára!

Szavazás