Napenergia, szélenergia? Egy energiaválság közepén? – Felejtsd el!

A napenergia

Jómagam már 3-4 éve aktívan foglalkozom a megújuló energetikával, olyannyira, hogy még a cégem telephelyére is sikerült kijárnom egy 40 kWp-s rendszert. Bár abszolút laikus vagyok a területen, azért a trendek látszanak. Egyre jobban látható, hogy a napenergia utat tör magának. Míg a ’70-es évek közepén még csillagászati ára volt a napelem paneleknek, mára a a töredékére estek az árak. Persze ne hasonlítsunk semmit az 50 évvel ezelőtti árakhoz, nézzük meg az elmúlt évtizedet csupán. Még ott is brutális áreséssel találkozhatunk. Egy átlagos napelemtábla ára 85%-kal csökkent.

Ezzel párhuzamosan a panelek teljesítménye is óriási fejlődésen ment keresztül, szinte minden napelem technológia tudott fejlődni, átlagosan akár 30%-ot is. És még mindig csak az elmúlt 10 évről beszélünk.

Ezzel pedig a napenergia, mint energiatermelési megoldás, már évek óta átlépte azokat a fizikai és gazdasági határokat, ahonnan már életképes, gazdaságilag is profitábilis megoldásként tekinthetünk rá. Ráadásul az árak akkorát csökkentek, hogy mára már nem csak a gazdagok játékszere a napenergia, hanem már a középosztály is megengedheti magának, hogy napelemet szereltessen a családi ház tetejére, és immáron a megtérülés sem évtizedekben mérhető, csupán néhány év kell hozzá.

Sokan azt szokták érvként felhozni a napenergia ellen, hogy a panelek idővel degradálódnak, és veszítenek a hatékonyságukból. Ez igaz, de ha megnézzük, hogy a ’70-es évek közepén, elsőként telepített kísérleti naperőművek a mai napig alig degradálódtak, és még most is tudják az eredeti teljesítményük 70-80%-át, akkor kijelenthetjük, hogy a napelemek tartósan képesek energiát termelni. Ha azt is feltételezzük, hogy a tartósságban is történt, történhetett előrelépés (ami a fogyasztói társadalomban azért merész feltételezés, lássuk be), akkor akár azt sem zárhatjuk ki, hogy egy jó minőségű napelemtábla akár 100 évig is relatíve hatékonyan működhet, ami pedig azt jelenti, hogy ha valaki egyszer megveszi őket, az egy életre szóló befektetés.

A szélenergia

Kevéssé figyelem a területet, mint a napenergiát, de ez az iparág is óriási fejlődésen ment keresztül. A szélturbinák kezdetben nem voltak túl népszerűek – sőt, még ma sem túl jó a hírük – amit a rendszerek gyermekbetegségeinek volt köszönhető. Zajosak volta, a leszerelt turbinák lapátjával nem tudtak mit kezdeni, szép számmal ölték a madarakat, és egyesek szerint a tájat is elcsúfították. A fenti problémák nagy része mára szintén megoldódott. Manapság már sokkal kisebb zajterheléssel üzemel egy szélturbina, mint 20 évvel ezelőtt, a turbinalapátokat ma már újrahasznosítható anyagokból készítik, és vannak is cégek, aki ténylegesen újrahasznosítják a leszerelt lapátokat. Manapság már létezik technológia, amivel a szélkerekek a madarak életét is meg tudják óvni. Tulajdonképpen egy kamera figyeli az adott szélkereket, vagy a szélturbina farmot, és ha érzékeli, hogy egy madár a lapátok alá került, egy pillanatra lelassítja vagy megállítja az adott turbinát. Ezzel sikeresen meg lehet óvni a madarakat a lapátokkal való ütközéstől. Ami pedig a táj elcsúfítását illet, nos, ez ízlés dolga, lehet, hogy valakinek szúrja a szemét, én speciel elegáns, szép szerkezeteknek tartom a szélturbinákat, mindenképpen szívesebben nézek akár 1000 szélturbinát is, semmit csak egy szénerőművet. Nekem a tisztaság, a jó levegő, az élhető környezet, az energiafüggetlenség, egy szebb jövő jut róluk az eszembe, így én felvidulok, ha szélturbinákat látok. És menőnek, nagyon menőnek gondolom őket.

Ha mindezeket figyelembe vesszük, akkor kijelenthető, hogy a Föld bolygó minden olyan államának, ahol a napsütéses órák száma, vagy a szeles időjárás eléri vagy meghaladja az optimális szintet (tehát szinte majdnem mindenhol a világon), már évekkel, ha nem egy egész évtizede gőzerővel kellett volna dolgoznia a megújuló energetikai rendszerek fejlesztésén.

Vannak szerencsés és értelmes országok a Földön, ahol az ország energiamixében a megújulók már 70-80% körül járnak, az EU-s átlag 37,5%. Sok helyen viszont – köztük Magyarországon – egyáltalán nem volt fókuszban a megújuló energiára való átállás. Példának okáért a magyar energiamixben döbbenetesen alacsony a megújulók aránya, mindösszesen csak 13,5%. Miért? Egyszerű lenne azzal indokolni, hogy olajlobbi, gázlobbi, korrupció és minden bizonnyal van is igazság az állításban, de a helyzet szerintem nem ennyire fekete-fehér. A politikusoknak nehéz „eladniuk” költséges dolgokat a választóiknak, sokszor még egy jóléti államban is, pláne egy szegényebb országban. A meglévő rendszerek használata könnyebb, egyszerűbb. Kevesebb munkával és több pénzzel jár. De a környezetpusztítás, a szennyezés, a fosszilis tüzelőanyagok égetése nem mehet a végtelenségig. Előbb-utóbb változtatni kell, és a mostani geopolitikai helyzet jól rávilágított, hogy a függőségi rendszereket jobb előbb leépíteni, semmit később. Hirtelen sok ember látta ezt be, és hirtelen mindenki napelemet akart. A brutálisan megugró energiaárak hatására Magyarországon és Európa szerte is a tízszeresére ugrott a napelemes rendszerek iránti kereslet. Végre az emberek, az egyszerű állampolgárok is eljutottak oda, hogy ideje felhagyni a csodavárással, és kifizetik inkább saját kasszából a napelem telepítés költségét, hiszen most hamar megtérül.

A Kritika

És akkor, egy ilyen világpolitikai helyzetbe jön a kormány, hoz egy rendeletet, amivel az egész megújuló energetikát – főleg a napenergiát – beledöngöli a földbe. Az ő elképzelésük az volt, hogy a rendelet hatályba lépésétől csak az táplálhat vissza a hálózatba, aki a napelemes rendszer mellé egy lokális energiatárolót is telepít, hogy ezzel tehermentesítsék a hálózatot a túlzott ingadozástól. Valahonnan nagyon messziről – és hunyorogva, részegen – nézve ebben még logika is van, lenne, mégis két ponton nagyon sántít a dolog.

Egyfelől a hálózatfejlesztés nem kellene, hogy a felhasználó dolga legyen. Mert a felhasználó fizet rendszere használat díjat is, amit pont az olyan dolgokra fizeti, hogy rendszer karbantartás, fejlesztés.Igen, persze, értem én, hogy azért a felhasználók ne használhassák észszerűtlenül a hálózatot, ugyanakkor az éves fogyasztásunkkal nagyjából megegyező fogyasztást visszatáplálni a hálózatba (még ha egy szűkebb keresztmetszet mentén is) egyáltalán nem tekinthető észszerűtlen felhasználásnak. Talán a szolgáltatóknak az elmúlt években/évtizedekben nem kellett volna annyi pénzt kitalicskázni, és igen is kellett volna a hálózat fejlesztésével foglalkoznia. Persze, értem, valahol meg kellett fogni a különadók által elvont pénzeket, de azt hiszem, azért az kijelenthető, hogy túltolták a biciklik. Másfelől azt is gondolom, hogy ha már a szolgáltatók hagyták lerobbanni a hálózatot, úgy a kormánynak kellett volna szabályoznia, hogy a hálózatoknak mit kell kibírnia. És végül, de nem utolsó sorban, ha már a kormány hagyta a szolgáltatókat, hogy legatyásítsák a hálózatot, legalább az EU-nak kellett volna előírásokat hoznia, hogy az EU-s országok energiahálózatát fel kell készíteni a megújulók fogadására.

A másik pont, ahol rettenetesen sántított a kormányrendelet, az a rendelet általános volta volt. Mert én megértem azt, hogy ha valahol nagyon rossz az energetikai hálózat – és tudom, hogy van ilyen, sajnos nem is kevés – ott valóban nem célszerű a visszatáplálást engedélyezni, valóban van értelem a lokális energiatárolás előírásának, de miért szívatjuk azokat az embereket, akik egy nagyon jó hálózaton közelében élnek. Egy napelemes rendszer kiépítését amúgy is számtalan vizsgálat, szabványosítás stb. előz meg, így egy engedély elbírálásakor bőven fel lehet mérni, hogy szükséges-e bevonni hálózat stabilizáló elemeket, vagy egyszerűen csak kerüljenek ki a napelemek, és termeljenek. Ha pedig valahol az jön ki, hogy szükséges a lokális letárolás (ami amúgy annyira azért nem tehermentesíti a hálózatot) akkor még mindig fel lehet ajánlani az igénylőnek, hogy jó, kaphat engedélyt, de csak akkor, ha kiépíti az energiatárolót is a napelem mellé. Ez esetben az ember mérlegelhet, hogy megéri-e neki, vagy sem, és dönthet maga. Ennek hiányában az egész dolog eléggé bűzlik.

Verdikt

Érthető, hogy a kormány az idő egy nagyon kritikus pillanatában, egy kvázi (napelem) pánikvásárlási hullám közepén fékezni akarta a pánikreakciókat. Érthető, hogy óvni akarták az amúgy az elmúlt évek alatt – ezek szerint – végletesen legatyásodott elektromos hálózatot, de szerintem sikerült kiválasztania a létező legrosszabb megoldást, és bár hangoztatták, hogy ez ideiglenes szabályozás, de kivezetési dátumot nem tűztek mellé. A sors úgy hozta, hogy azóta már elkezdett kitolatni a kormány a rendelet mögül, sőt, kezd úgy kinézni, hogy 180 fokos fordulatot vettek a megújulók ügyében. Jelen állás szerint már nem csak a napelemek térhetnek vissza, de talán még a hosszú évek óta tiltólistán lévő szélturbinák is újra játékba kerülhetnek.

Ez amúgy mind nagyon szép, nekem csak két problémám van mindezzel. Egyfelől értem a nagy szavakat, hogy gőzerővel fordulnak a megújuló energiák felé, de hiszem, ha látom. Az a helyzet, hogy a gázban még mindig nagy pénz van, lehet, hogy ez a jövőben is pont olyan hatékonyan fekszik keresztbe a megújulóknak – legalábbis Magyarországon – mint eddig. A másik, hogy még ha el is kezdik a megújuló energiára való átállást, minimum 5, de inkább 10-15 évet késett vele az ország.

Az egyébiránt nyilvánvaló, hogy nem fogjuk megúszni az elektromos hálózat komoly korszerűsítését, hiszen a nyakunkon az elektrifikáció, évről évre egyre több elektromos autó lesz az utakon, ezeket valahol, valamiből, valamikor majd tölteni kell, és ha nem akarunk egy totális összeomlást, akkor ezt a plusz terhelést a hálózatnak bírnia kell.