Omega Moonwatch 250 euróért – lehetségeS

Egy klasszikus nyomában

Adott ugye az Omega, ami az egyik legismertebb és legnépszerűbb luxusóra gyártó. Még az órák világában nem túl otthonosan mozgók számára is ismerős lehet a márka James Bondról, a holdra szállásról vagy akár Cindy Crawford-ról.
Mint a legtöbb luxusmárkának az Omegának is ismérve, hogy drága, piszok drága. A legolcsóbb férfi órájuk is 1 millió forint környékéről indul, de az ismertebb modellek induló ára inkább 2-2,5 millió forint. Ennek hála egy Omega birtoklása nem annyira hétköznapi dolog, pedig az egyik leghíresebb modelljük, a Moonwatch, az évtizedek alatt annyira ikonikus órává, formává nőtte ki magát, hogy erre még azok közül is sokan vágynak, akiket amúgy nem hatnak meg különösebben az órák. Van, akit a története, valójában mára már történelme, van, akit a formája fog meg, de tény, hogy napjainkra Moonwatch az egész óraipar egyik legismertebb és legvágyottabb modelljévé érett.

Talán pont ez motiválta az olcsó divatórákat gyártó Swatch-ot, hogy hogy az Omegával (szintén Swatch Group) összefogva megalkossák egy élő legenda halandók számára is elérhető verzióját.

Történt ugyanis, hogy a Swatc és az Omega együttműködéséből a Swatch gondnoksága alatt megszületett az Omega Speedmaster sorozat kistestvére, a MoonSwatch kollekció.

Egy kozmikus kaland, az egész emberiség kedvéért

A sorozat 11 darab órát tartalmaz, minden nap körül keringő bolygónak szenteltek egy modellt, beleértve a Földet is, és legnagyobb örömömre a hányattatott sorsú, kitagadott Plútó is. Úgy fest a Swatch Group-nál sem rajonganak Neil deGrasse Tyson munkásságáért ( 🙂 ).
A 9 bolygó mellé érkezik még egy Mission to the Sun és természetesen az örök klasszikus, a Mission to the Moon.

A 11 órában sok hasonlóság akad, de az első és legfontosabb hasonlóság az az, hogy MINDEGYIK. ISZONYAT. JÓL. NÉZ. KI. PONT.
De tényleg, mind a 11 modell valami fantasztikusan csodálatos.

Mit kapunk a pénzünkért?

Ha kigyönyörködtük magunkat a fenti szépségekben, vegyük át, hogy mit is kapunk a kb. 250 eurós vételárért. Az órák tokozása – természetesen – nem fémből készül, hanem a Swatc legújabb „csodamatériájából” a Bioceramic nevű anyagból. A Bioceramic egy 70% kerámiából és 30%-ban fenntartható forrásból előállított szilikon szerű műanyagból készül. A műanyagot amúgy ricinusolajból készítik, így tehát a Bioceramic egy kompozit anyag, aminek bevallom, a magam részéről nem vagyok nagy rajongója. Bár a kompozit anyagok tudnak nagyon tartósak lenni és/vagy akár csodás tulajdonságokkal rendelkezhetnek, szerintem órákba nem igazán valók. Vessetek meg a fenti gondolatért.
Egyébiránt a Bioceramic-ot a Swatch „Game changer”-nek, azaz kb. forradalminak nevez, és a Bioceramic esetében a magas kerámiatartalom előre vetít valamiféle tartósságot. Hogy ezt mennyire kapjuk meg, arra hamarosan visszatérünk.
Az órát plexi üveg védi, aminek a közepébe a Swatch az Omega logó helyett egy parányi S betűt lézergravírozott, kellemes és játékos gesztus ez a rajongók számára.
A szerkezet pontos típusa nem ismert, de alapvetően egy ETA G10, dátumkijelzés nélküli kvarc kronográf. Vélhetően G10.212 csak a már említett dátumfunkcionalitás nélkül. A G10 egy olcsó, 4 köves, nem javítható szerkezet, lévén műanyag patentokkal van „egybeöntve”. Komolyabb mértékben csak úgy lehet őket szétszedni, ha ezeket a műanyag patentokat levésik, de ezek után már nem lehet újra összerakni a szerkezetet. Esetleg házi körülmények között lehet kísérletezni ragasztgatással, de nincs az az órás, aki ezt elvállalná, főleg, mert ha bekövetkezik a legrosszabb, akkor gyakorlatilag olcsóbb és gyorsabb cserélni ezeket a szerkezeteket, mint a javításra kifizetni egy órás munkadíját. Főleg egy svájci órás órabérét. Fogyasztói társadalom vs. fenntarthatóság 1:0. De hogy számokat is mondjak, egy G10 végfelhasználói áron olyan 45-50 dollár/euró, plusz adók, szállítás, és amennyiért kicserélik. Jellemzően mindennel együtt 50K körül meg szokott állni egy ilyen szerkezet cseréje cserélje.
Amúgy a G10-től nem igazán kell megijedni, a maga nemében egészen korrekt kis szerkezet, rendkívül elterjedt, alapvetően belépő kategóriás órákban találkozni vele, főleg a Tissot használja, de a Certinának és a Hamiltonnak is van G10-zel szerelt órája. A G10-zel szerelt órák ára valahol 120-130 ezer forint körül indulnak, de 2-300 ezer forintos órákba is simán bepakolják őket. Ez utóbbi talán annyira nem is meglepő, hiszen egy relatíve pontos és megbízható szerkezet, jómagam 10+ éve nyúzok egy G10-est egy Tissot-ban, sose volt vele semmi gond.

Misszió a minőséghez

A Swatch tulajdonképpen a divat/játék óra, sosem a tartósságról szól, közepes odafigyelés mellett is elkopnak, szétkarcolódnak, megfakulnak pár év viselés után, és ahogy fent említettük, a Swatch nagyon büszke az új Bioceramic anyagra, az internet máris tele van videókkal, hogy a Bioceramic könnyen törik, a plexi pedig olyan könnyen karcolódik, hogy lényegében az óra saját doboza képes megkarcolni azt, szóval aki az eredeti dobozban akarja tárolni az órát, óvatosan zárja vissza a fedeleket.

Persze ezek még nem tömeges tapasztalatok, mint ahogy a Bioceramicról sincsenek még túl régre visszanyúló tapasztalataink, könnyen előfordulhat, hogy ezek csak nagy figyelmet kapott egyedi esetek, vagy talán az első széria gyermekbetegségei, de én élek a gyanúval, hogy a Swatch nem az örökkévalóságnak gyártja ezeket az órákat. Ez utóbbi kifejezetten kár, különösen annak fényében, hogy még márkán belül is kapunk kb. fele ennyiért fém tokozású órákat, példának okáért ott a Jungle Snake. De amúgy nem gondolom, hogy egy ilyen órának fémből kell lennie, ellenben lehetne valamilyen tartós műanyagból, mint például a Casio G-shock modelljei. Lehet, hogy a G-shock tokokat nem megújuló forrásból előállított műanyagokból gyártják, de felteszem a kérdést, mi környezetkímélőbb, ha legyártunk egy tokot, ami aztán évtizedekig bírja a gyűrődést, vagy ha legyártunk egy tokot, ami 2-3 év használat után eltörik, és megy a kukába.

A hype

Mikor bejelentették az órát, amint kikerültek a boltokba, azonnal tömegek rohamozták meg a Swatch boltokat, mintha csak visszatértek volna a 80-as évek. És amikor azt mondom, hogy tömegek, akkor valóban tömegekre gondolok, több száz méteres, akár kilométeres sorokra, az üzletek ellőtt, sőt, egyes hírek arról szóltak, hogy voltak, akik a bolt előtt aludtak, csak hogy biztosan hozzájussanak egy MoonSwatchhoz.

Ezt azért némileg túlzásnak érzem egy olyan sorozat esetében, ami még csak limitálva sem lett. Amúgy tény, hogy bár a sorozat nem limitált, azért mostanában igencsak nehezen hozzáférhető, mivel az emberek a teljes elérhető készletet felszippantották. Sajnos sokan pont spekulációs céllal, és amint rátették a kezüket egy órára, már toltták is fel ez E-bay-re, különféle aukciós portálokra, dupla, tripla sőt akár négyszeres áron. Bevallom nem tartom szépnek a fenti attitűdöt, de azért elítélni sem tudom. Minden annyiért kell eladni, amennyiért lehet. Aki pedig képtelen várni pár hónapot, míg lecsillapodik a hiszti a sorozat körül, az meg vegye csak meg 1000 euróért, lelke rajta.

Zseniális pusztító, avagy a nézőpontok csatája

A legtöbb ember alapvetően kétféleképpen reagált a sorozat megjelenésére. Az egyik szentül hiszi, hogy ezzel a nagy nevű Moonwatch ázsióját rombolja porig a Swatc, a másik szerint zseniális húzás volt, mivel tonnaszám adnak el ebből az aranyos kis játékszerből.
Nos, én inkább tartozom azok közé, akik azt gondolják, hogy egy valóban egy zseniális húzás volt, és azt gondolom, hogy senki nem fogja kidobni a Speedmasterét, mondván, hogy neki nem kell olyan óra, amit százezrek hordanak a kezükön.
Véleményem szerint a MoonSwatch nem hogy rombolj az Omega nimbuszát, hanem építi azt, hiszen egy eredeti Moonwatch csak még vágyottabb termék lesz a MoonSwatch népszerűségének hála. Legyen amúgy bármilyen népszerű az új kollekció, én egyáltalán nem tudok úgy tekinteni az órákra, mint játékszerekre. Ahhoz ugyanis túl drágák. A MoonSwatch árából már nagyjából haza lehet vinni egy igazi órát is. Egy belépő svájcit, ugyan ezzel a szerkezettel, de lényegesen jobb tokozással, 316L nemesacélból, zafir kristályüveggel. Sőt, amennyit most egy MoonSwatchért kérnek a spekulánsok, annyiért már egy Bulova Moonwatchot is kapni, ami azért mégis csak valami igazi cucc… igaz, nincs ráírva, hogy Omega.
Szóval igen, dől a pénz a Swatchoz, mert bár igaz, hogy a MoonSwatch csak huszadannyiba kerül, mint egy igazi Omega, de hirtelen hamar eladtak belőle néhány százezret, talán milliót. Ez olyan, mintha hirtelen, egyik napról a másikra több tízezerrel vagy akár százezrekkel több Moonwatchot adnának el.
Ráadásul egyes beszámolók szerint a nagy hype az igazi Moonwatchok eladásait is alaposan meglökte.

Az igazi zsenialitás azonban nem ebben van. Ez az akció kiválóan alkalmas arra, hogy a mai fiatalsággal megszerettesse a márkát. Hiszen – szerintem szomorú trend – hogy napjainkban a fiatalok egyre inkább az okosórák felé fordulnak, egyre kevésbé érdeklik őket az órák. Sok fiatal számára ez lehet egy olyan első élmény, ami később majd arra ösztönzi majd őket, hogy egy igazi Moonwatchra is befizessenek.
Ugyanez igaz azon fiatalokra is, akiket bár érdekelnek az órák, de nincs még pénzük egy komolyabb óra vásárlására. Szerezhetnek most egy olyan élményt, ami megalapozza a luxusóravásárlók következő generációját. Igaz, könnyen lehet, hogy számukra a Mission to the Mars lesz az, ami a mi és szüleink generációja számára a Moonwatch volt…