Breitling – Régen minden jobb volt

Bevezetés, avagy a régi Breitlingek

De hát miről is van szó? Adott ugye a Breitling, mint egy, a repülés felé nagyon elkötelezett márka, egy relatíve kicsi, de lelkes rajongóbázissal. A probléma az, hogy a márka – mint minden márka – szeretne terjeszkedni, nagyobbá és ismertebbé válni. Népszerűbbé, ha úgy tetszik. Ezen gondolat mentén az új CEO, Georges Kern, kiadta az utasítást, hogy a márkának új dizájnt, új arculatot kell kapnia. Megpróbálják magukat egy kicsit eltávolítani a „repülős óramákra” arculattól, és visszatérni a gyökereikhez, amikor még elég sokfelé nyitottak.

Ezzel önmagában nincs baj, sőt, azzal sincs baj, hogy megpróbálkoznak egy kicsit nagyobb ismertségre, népszerűségre szert tenni. Láttuk, hogy az Omegának is eléggé bejött, hogy a Rolex után ők is komolyabb mértékben felültek a James Bond vonatra.

Az új arculat kialakítását a Breitling órák harsány dizájnjának tompításával kezdték, ami egy olyan döntés, amivel szintén tudok azonosulni. Valljuk be, a ’90-es és 2000-es évek Breitlingjei (ez az az éra, mikor elkezdett érdekelni a búvárkodás, a repülés és nem mellesleg az órák) elég harsányak voltak.

Ez néha nagyon jól működött, mint pl. a Steelfishnél, és néha nagyon nem, mint az akkori Chronomat-ok esetében. Az akkori Breitlingek bumszlik voltak, rendkívül fényesre polírozottak, nagyon sok formai elemből álltak össze. Ez az egész egy elég harsány, nem feltétlenül elegáns, de mindenképpen emlékezetes, és azonnal felismerhető elegyet alkotott.

Ebből visszavenni, és az elegancia felé eltolni a márkát, azt nem csak támogathatónak, de kifejezetten jó döntésnek tartom magam is. Viszont ez nem feltétlenül úgy képzelem el, mint ahogy Kern, akinek az első – és számomra mindmáig egyetlen igazán szimpatikus – lépése az volt, hogy visszavettek a polírozás erősségéből, és „letekerték” az órák csillogását. Egy repülős óránál amúgy is igencsak kontraproduktív, ha a polírozás miatt vakít és olvashatatlan. Ami viszont ez után jött, azt már annyira nem volt szimpatikus a számomra.

A logó

Először is áttervezték a logójukat, ami szerintem a világtörténelem egyik legszebb logója volt, és én a magam részéről nagyon erősen tudtam kötődni hozzá. Mert hát mit is volt a régi logóban? Egy B betű, ami a Breitlingre utalt, egy horgony, ami a búvárkodásra és egy szárny, ami a repülésre. Mindezeket egy tökéletesen elegáns logóvá gyúrták össze, és mindent megtestesített, ami egy hozzám hasonló, aktív életet élő ember számára fontos volt. És mindent megtestesített, amiről a Breitling ismert. Mi maradt ebből mára? Egy szimpla, unalmas, egyszerű B betű. Amúgy nem rossz, nem rossz, valamint tükrözi a márka gyökereit, csak szerintem sehol nincs a szárnyas logóhoz képest.

De ha a logó lenyesésével megúsztuk volna, azt mondom, oké, legyen (bár ez akkor is fájt volna). De van itt még pár dolog, pár apróság, amit nehezen tudok más számlájára írni, mint a költségcsökkentés.

A hátlap

A Breitlingek évtizedek óta híresek voltak a gyönyörű hátlapjaikról. Elképesztően gyönyörűen ki volt dolgozva rajtuk a szárnyas logó, mély, szinte már élő dombornyomással, tükörfényes polírozással, mindez pokoli részletgazdagsággal. Ezt eleinte egy sokkal egyszerűbb, már elnézést a kifejezésért, de gagyibb hatású logó váltotta, az egész leginkább egy lézergravírozásra hasonlított.

Ez számomra már alapból nem volt szimpatikus, ilyesmin ne spóroljanak egy induló áron 1,5-2 milliós órán, de mára már a lézergravírozott logónak is búcsút inthetünk, ott tartunk, hogy az új SuperOcean sorozat hátlapja üres. Úgy néznek ki, mint egy Rolex, ami egyfelől gáz azért, mert üres, másfelől meg mert úgy néznek ki, mint egy Rolex. Miért akar egy Breitling Rolexnek kinézni? Most akkor bejön az, hogy logó helyett gravírozzál bele, amit akarsz? Ne már!

Breitling hátlapok az évek során, avagy egy dicstelen (vissza) fejlődéstörténet

Aztán például jellemző még, hogy a logó egyszerűsödésével a számlapok is egyszerűsödtek, ami önmagában még nem lenne baj, de nekem úgy tűnik, hogy itt is inkább dominál a költségcsökkentés, mintsem bármilyen más szempont. Ha mégsem a költségcsökkentés a cél, akkor ügyesen álcázzák.

További fájó pont, hogy sok modellnél a műszaki tartalom is csökken. Elég csak megnézni az új SuperOcean sorozatot, ahol minden eddiginél kisebb a vízálósági képesség, valamint a héliumszelep is eltűnt. A Steelfish a maga idejében még 2000 méterig vízálló volt, aztán jött az 1500 méter, majd 1000, a SuperOcean II 42mm már csak 500 méterig volt hitelesítve, és végül a jelenlegi SuperOcean modellekkel eljutottunk a 300 méterig. Értem én, hogy a Seamaster is 300M, de akkor is… a SuperOcean nem egy Seamaster. Legalábbis nem kéne annak lennie. Szerintem.

És oké, tudom, hogy soha senki nem fog vele 300 méterig lemenni, még csak 100 méterig sem. A valósában max 60-70-ig. De odáig is inkább egy búvárcomputerrel, semmint egy 2 millás órával. És igen, a héliumszelep sem az a funkció, amit – még akár búvárként is – valaha is használni fogsz, de legalább régen, ha valaki megkérdezte, hogy mi került ezen az órán 1 vagy 2 millió forintba, legalább rá tudtál bökni a feliratra, meg a héliumszelepre, hogy „AZ!!!”. Ezek mellé meg odateszel egy harmad annyiba kerülő Mido-t vagy Tissot-t és lemossa ezeket a színről. Jobbat mondok, a haver kicsapja a 2 millás órád mellé a saját, 250 rugós Certina DS-ét, és vígan mutogat rá, hogy 300 méter. Te meg kezdheted a magyarázkodást, hogy „de hát a szerkezet (ami amúgy lényegében egy ETA), meg a kidolgozás, meg a tokozás, meg a… mega-mega… az.. innentől kezdve kicsit izzadság szagú a dolog.

Az újak, avagy a Mustang az új Bentley

És akkor még nem beszéltünk az új jövevényekről, amik szerintem egy nagyon alpári megközelítés eredményeként keltek életre. A Breitling mindig is próbálta hangsúlyozni az autók és az autóssport iránti elköteleződését (Breitling for Bentley), erre most a Top Time vonallal próbálnak ráerősíteni, de nekem eléggé virsli szaga van a dolognak. Breitling Top Time Shelby Cobra? Corvette, Mustang, Triumph? Értem én a koncepciót. Ha van nagyon sok pénzed autóra, motorral, akkor lesz sok pénzed órára is. Legyen. Hiszen Mustangod van, és te vagy az úr a házban. Ezek az autók mindig is nagyon erős érzelmi töltést váltottak ki, a tulajdonosok ezer szállal kötődnek hozzájuk, a Breitling akar az 1001. száll lenni. Ha vettél 50 ezer dollárért egy Mustangot, csak van már 5000-ed egy órára. És milyen jó lesz neked, a kedvenc kocsid a kezeden hordhatod. Erre ismerősöm – szintén Mustang tulaj – adott csattanós választ pár éve. Ebay china… 10 usd… rendel… és már virít is a csuklón a póni meg az amerikai zászló, a 3 centes kínai kvarc szerkezettel. Probléma megoldva.

Szóval igen, értem én, hogy Mustangból többet adnak el, mint Bentley-ből, így talán a Top Time potenciális vevőköre is nagyobb, csak hát a kő kemény luxusból hirtelen lepattanunk a szegény rokonokhoz, akiknél ráadásul épp beütött a kapuzárási pánik.

Valószínűleg nagyobb lesz a bevétel, igen, és közgazdászként értem, hogy minden vállalat profitorientált gazdasági szervezet, de kérdem én, biztosan jó dolog a reputációnkat apró pénzre váltani? Tényleg csak ez az egy út van? Nem lehetne ez másképpen? Elegánsabban?

Akárhogy is, nem hiszem, hogy az új irány úgy jó, ahogy van, ugyanakkor még látok rá esélyt, hogy egy kis idő múlva korrigálnak kicsit a mostani irányon, és az még akár jól is elsülhet. Mert az alapötlet jó, és tény, hogy ráfért a márkára némi megújulás, csak ennél azért picit többet várunk el. Én a magam részéről legalábbis mindenképpen.