A tervezett elavulás, avagy Omront cserélni nem kell félnetek jó lesz

Bevezetés

Gyorsan az elején tisztázzuk, hogy bár a cikk egy számomra – és tán sokak számára – fájó jelenséget, a tervezett elavulást boncolgatja, nem akarom magam amolyan Don Quijotei alapokon, a fennálló rend ellen szélmalomharcot vívó reformistának kikiáltani, sokkal inkább csak arra akarom ráirányítani a figyelmet, hogy néha pár aprósággal – például egy Omron kapcsoló cseréjéve – is lehet változtatni a dolgok menetén. Vagy nem, mint ahogy a címben szereplő Reginam occidere utalás is jelzi. De erről majd később.
Mikor nekiláttam ennek az írásnak, kicsit nehéz is volt eldöntenem, hogy hova is tegyem a hangsúlyokat ebben a cikkben. A nagy, ismert márkákat kárhoztassam, a társadalmi modellünket kritizáljam? Aztán arra jutottam, hogy inkább komplexen körbejárom a témát.

A kezdetek, avagy hogyan lesz egy márkából legenda

A közgazdaságban van egy fogalom, a termékéletciklus. Ez 4 vagy 5 szakaszból áll, attól függően, hova tesszük az origót. Van egy előkészítő szakasz (tervezés, gyártás, némely modell ezt hagyja ki), egy bevezető szakasz, egy növekedési szakasz, egy érettségi szakasz, és végül egy hanyatlási periódus. Kellően távolról nézve a márkákkal is ez a helyzet. Sok sikeres márka köszönheti annak az ismertségét, hogy a korai éveiben, a bevezető és növekedési szakaszaikban kiváló minőségű, nagyon megbízható termékeket gyártottak, amik a mezőny fölé emelték őket. Aztán idővel – hogy ez most pár év, vagy pár évtized, az már majdnem mindegy – mikor már kellően nagy rajongói bázisuk van, elkezdenek visszavenni a minőségből – de legalábbis a tartósságból – és besimulnak a tömegmárkák közé.

Bár nem mondhatom el magamról, hogy ott voltam a számítástechnika hajnalán, így a negyedik X-et karcolgatva láttam, meg- és átéltem már pár IT ipari diszciplínaváltást, így például ott voltam a modern perifériák megszületésekor. Ott voltam, mikor PS/2-es portról USB csatlakozóra váltottak a perifériák (a ’90-es évek vége, 2000-es évek eleje). Ott voltam, mikor megjelent az első kompetitív gamer egér (1999.). Ott voltam, mikor megjelent az első lézeres egér a Logitech kínálatában (2004. – te jó ég, az mekkorát ütött kis kocka társaságunkban, lényegében jobban vágytunk rá, mint egy saját autóra), ott voltam, mikor megérkeztek a vezeték nélküli egerek, és még sorolhatnám mennyi IT ipari termék megjelenését – és olykor bukását – éltem meg, de most maradjunk csak az egereknél.

Be kell vallanom, ha már egerekről és márkákról van szó, nekem a Logitech a szívszerelmem, és ennek oka több dologban keresendő, melyek reflektálnak a fent megfogalmazottakra. Korai IT-s éveimben elég sokszor kerültem kapcsolatba különféle Logitech termékekkel, ezek a termékek mindig elképesztően jónak és tartósnak bizonyultak. Ha ehhez hozzátesszük, hogy számomra mióta az eszemet tudom érték az időtállóság és a megbízhatóság, akkor érhető hogy rövid időn belül a márka hű vásárlója lettem. Teszem hozzá, én alapból elég márkahű embernek tartom magam, nagyot kell ahhoz csalódnom, hogy márkát váltsak, ha egyszer már bevált valami. De a mai világ már egyáltalán nem a tartósságról szól, a fogyasztói társadalom az elmúlt pár évtizedben mindenhova beette magát, és az IT szektor pedig nem, hogy nem kivétel, de szinte vezérhajója lett ennek a társadalmi modellnek.
Vedd meg, használd 1-2 max. 3 évig, majd dobd el. Akkor is, ha semmi baja nincs. Mert ez a divat, ezt diktálja a társadalom, és ha nem akarsz kirekesztett lenni, követned kell a trendeket.

Így van ez a Logitechel is. A márka a megbízhatóság, a funkcionalitás, az innováció és a tartósság hátán mászott fel az ismert világmárkák közé, de sajnos ők is beálltak a sorba. Lassan már egy évtizede megfigyelhető, hogy a régi megbízhatóság egyre olvad, helyette 2-3 évig működő termékeket gyártanak. Persze, ha igazságos akarok lenni, azt kell mondjam, hogy tapasztalataim szerint (ami nyilván nem reprezentatív ugye) egyre több nagy márka vezeti be termékeinél a tervezett elavulást. Legalábbis én nem nagyon tudom másképpen megmagyarázni a 3-5 évig működő, rejtélyesen tönkremenő, és gazdaságosan nem javítható termékeket. Ez a jelenség mára olyannyira trendszerűvé vált, hogy manapság egyre inkább kihívás olyan márkát kifogni, ami még nem űzi a fogyasztóikkal ezt az ördögi játékot.

Egy időben el is játszottam a gondolattal, hogy elváltok a Logitech termékeiről, de rá kellett jönnöm, hogy a többi hasonló márka sem jobb. Sőt.. a Razer egerei már évekkel azelőtt sorban pusztultak a gari lejárta után a baráti társaságomban, mielőtt a Logitech egyáltalán megismerkedett volna a tervezett elavulás fogalmával.
Arról nem is beszélve, hogy a Logitech egyes egerein van egy olyan funkció, amit nem igazán kapok meg más márkánál. Ez pedig a nagy sebességű görgetés, lánykori nevén Free-Spin, vagy ahogy mostanában hívják, „Hyper-Fast Scroll Wheel”. Ez tipikusan az a funkció, ami egy játék egérnél valójában nem hogy felesleges, de kifejezetten kontraproduktív az esetek nagy többségében, ugyanakkor munkához maga a megtestesült álom. Elég sokat dolgozok nagy méretű, akár több tízezer soros Excel fájlokkal épp úgy, mint Adobe Premiere Pro-val, ahol a Timeline-on való mozgásban tud rettenetesen nagy segítség lenni. Szóval, ha olyan egér kell, ami játékra és munkára is tökéletes, akkor számomra csak a Logitech jöhet szóba. És itt lép képbe az Omron.

Az Omron, a kétélű kard

Az Omron egy 1948-ban alapított, kiotoi székhelyű japán elektronikai vállalat, gamer körökben onnan lehet ismerős, hogy ők gyártják a világon az egyik legjobb, legmegbízhatóbb mikrokapcsolót. A cég az évtizedek alatt olyan hírnévre tett szert, hogy a neve szinte hívószó, és egybeforrt a minőséggel. Legalábbis egy ideig így volt, sőt, még most is így van, de azért van, ami árnyalja ezt az idilli képet. Ezt az árnyékot úgy hívják, Omron China. Történt ugyanis, hogy az Omron az évtizedek alatt legendává érett mikrokapcsolókból Kínában gyárt vagy gyártat egy gyengébb verziót. Nyilván olcsóbban.

A nagy egérgyártók egy része meg nagy előszeretettel veszi ezeket a silány, gyorsan tönkremenő kapcsolókat, és ezzel legalább három legyet ütnek egy csapásra.
Egyfelől ráírhatják a termékeikre, hogy Omron kapcsolók vannak bennük. Azt persze már nem szokták ilyen vidáman hirdetni, hogy ha a gagyibb verzió landolt az egerekben. Újabb előny a gyártónak, hogy a kínai kapcsolókért kevesebbet kell fizetni, ez több millió legyártott egér esetében már szemmel látható megtakarítást eredményez, de az igazán nagy értéket az elavulás adja. Mivel amint letelik ezen kapcsolók élettartama, ami napi átlaghasználat mellett 3-4 év, a híres-neves Omron kapcsolók bemondják az unalmast, és a felhasználó máris vehet újat. Mert hát ugye hivatalosan a Logitech termékeket nem javítja a gyártó. Legalábbis a legtöbb terméket. Jellemzőbb, hogy ha a hiba garanciális időn belül történik, akkor egy az egyben cserélik a terméket, ha pedig utána… így jártál, kedves felhasználó.

A fentiek okán az évek alatt csak gyűltek nálam a hibás egerek, míg végül az éppen aktuális egerem, egy Logitech G603, amit nem több, mint 4 éve használok, feladta a harcot. A teljes igazsághoz hozzá tartozik, hogy nekem két ilyen egerem van, a másik némileg fiatalabb, azt csak kb. 3-3,5 éve nyúzom.

Korábban már említettem, hogy nem ez volt az első drágább Logitech egerem, ami mikrokapcsoló hibás lett, de amikor a G603 is tönkrement és duplaklikkelgetni kezdett, akkor betelt a pohár. Elhatároztam, hogy ezt a békát most nem nyelem le. Úgy voltam vele, nehogy már egy 1000 forintos kapcsoló miatt ki kelljen dobnom egy 25 ezer forintos egeret.
Eszembe jutott, hogy ismerek egy szerviz technikust, aki amúgy is szokott nekem kisebb-nagyobb elektronikai munkákban segíteni, szóval rákérdeztem, hogy ilyen mütyűrök forrasztásával foglalkozik-e, mondta, hogy igen. Innen már nem volt visszaút.

Protézis egy öreg harcosnak

Amint az ismerősöm elvállalta a munkát, azonnal elkezdtem mikrokapcsolókat felkutatni. Először megnéztem, hogy egyáltalán milyen kapcsoló kell az egérbe, különféle külföldi fórumokon nagyon sok anyag megtalálható a témában, lényegében minden infó elérhető. Miután ezeket beszerzi az ember, már csak mikrokapcsolót kell szerezni. Típusszám alapján több helyen is találtam, és bár maga a mikrokapcsoló nem volt drága, jellemzően pár száz forint, de a szállítási költség nagyon megdobta volna a vásárlást. Így végül egy fórumon találtam meg a megoldást. Találtam valakit, akinél 250 forintos áron lehetett a számomra megfelelő Omron Japan kapcsolókat venni, úgy, hogy a postát ő állta. Oké, nem futár hozta a kapcsolókat, hanem egy borítékban jött, a postás dobta be, de jól be voltak csomagolva, és nem sérültek a szállítás során.

Amint a kapcsolók megvoltak, az ismerősöm kicseréltek őket, emlékeim szerint 2000 forintért egerenként. Amit szintén megspórolhattam volna, ha tudnék forrasztani. (Lehet itt lenne az ideje megtanulnom forrasztani, ez amúgy is jó kis hobbiprojektnek tűnik.)
Amint bent volt az Omron, működött, mint az álom. A duplaklikkelés eltűnt, és az egerek újjászülettek. Ezek után már csak egy bajom volt. A japán Omron nyomáspontja lényegesen kisebb, mint a kínai verzióké. Ennek a legtöbb egérben nem volt jelentősége, hamar megszokta az ember. Egyedül a G603-ban volt rettenetesen zavaró, mivel abból szimultán 2 egeret használok (fizikailag két külön lokáción), és az agyam egyszerűen képtelen volt megszokni, hogy ugyanahhoz a formához két nyomáspont tartozik. Folyamatosan az volt ugyanis, hogy a javított egeret is erősen akartam nyomni, ezért azzal össze vissza klikkeltem, a kínai kapcsolós egérnél meg azt kezdtem érezni, hogy milyen fárasztó nyomkodni.
Ezért elég hamar (1-2 hét után) megszületett hát a döntés, hogy akkor legyen cserélve az Omron a még el nem romlott egérben is. Hiszen már az is a harmadik évét taposta, elég esélyes volt, hogy előbb-utóbb ott is el fog romlani valamelyik kapcsoló, így megelőző csapást mérve a jelenségre, ott is Japánra cseréltük a kínai vackokat. Bevallom utána még el kellett telnie pár hétnek (kb. 2-3) mire teljesen megszoktam a puhább kapcsolókat, de ez mára annyira jól sikerült, hogy el sem tudnám képzelni, hogy megint a kemény kínai vackokat használjam.

A tanulság

Tanulság 1: az én szememben a történet tanulsága, hogy ha pár ezer forintból menthető egy egér, ne dobjuk a kukába, és ne vegyünk újat 20-30 ezrekért. Esetemben 2500 forintért az egér a szó legszorosabb értelmében jobb, mint új korában volt, és ha tudnék forrasztani, akkor az egész kört meg lehetett volna úszni 500 forintból, még csak új teflon talpak sem kellettek, mert sikerült őket egyben leszedni, és normálisan visszatenni.

Tanulság 2: azért persze a fogyasztói társadalmat nem lehet legyőzni. Történt ugyanis, hogy nem sokkal az Omron csere után a görgő alatt lévő kapcsoló is dupla klikkelni kezdett. Most vagy tönkrement az is, vagy az öngyilkos chip találta meg a bosszantásom újabb módját. Egyik lehetőség sem túl kecsegtető. De… mivel a görgővel ritkán klikkelek, így nem igazán érdekel a dolog. Csinálja. Ez még csak azt az ingerküszöböt sem üti meg, hogy nézzek egy új kapcsolót a görgő alá, vagy akár egy teljes modult.

Akárhogy is, ritka, hogy a kisember győzelmet arasson a rendszer felett, esetünkben jól látszik, hogy a tervezett elavulás (de ha nem akarok összeesküvés elméleteket hajszolni, akkor úgy fogalmazok, a gyártói spórolás) bizony menetrendszerűen teszi a dolgát, és mi csak ideig, óráig tudunk mit tenni ellene. Viszont emellett az is gondolom, hogy amíg tudunk, addig tennünk KELL ellene.
Én a magam részéről túlzásnak érzem, hogy egy méregdrága termék 3-4-5 évente cserére szorul. Egy olcsó vacaknál az ember megérti, nem is vár mást (ironikus módon néha pont ezek a legelpusztíthatatlanabb termékek, talán mer nincs pénz beletervezni az elavulást), de manapság ott tartunk, hogy sok esetben a csúcskategória teteje, a legdrágább termékek is simán bemondják az unalmast pár év után.
Értem én, hogy a jelenlegi világgazdasági modell erre a logikára épül, és hogy a gyárók (főleg a már befutott nevek, akinek már stabil vevőkörük van) hülyék lennének többet költeni kutatás fejlesztésre és gyártásra, hogy aztán a végén kevesebbet keressenek, de az érem másik oldalát is látni kell. Ha ezt így folytatjuk tovább, pár évtizeden belül belefullad a bolygó az elektronikai szemétbe. Többek között abba is. Szóval változtatni muszáj. Vissza kell hozni a régi rendszert, hogy ha többet fizetsz valamiért, az tartósabb is lesz. Legyen drágább kicsit, de legyen tartós, javítható. Ezen felül meg kell oldanunk az újrahasznosítást, vagy semmi mást nem érünk el, csak egy kicsivel kijjebb kitoljuk azt a néhány évtizedet.

Hisz tudjátok… a jövő vagy zöld lesz, vagy nem lesz. Ennyire egyszerű.