Breitling Avenger – Az utolsó mohikán
Georges Kern, a Breitling új vezetője alaposan felforgatta a meglévő modellcsaládokat, és bevallom őszintén, munkássága láttán elég vegyesek az érzéseim. Az Avenger család viszont egyike az utolsó „hagyományos” Breitlingeknek. Elég lesz ez ahhoz, hogy megvegyem? Még magam sem tudom, de a cikkből kiderül, hogy milyen esélyekkel indul.
Az új arcok
A Breitling, bár az óragyártás történelmének egyik meghatározó szereplője, a 2010-es években mintha kissé lassabban mozogtak volna, mint a versenytársak. A Rolex piaci részesedése brutálisan nagyot nőtt, s bár az Omegáé csökkent, ők elég sok innovációt tettek le az asztalra. Velük ellentétben a Breitling háza táján nem történt sok újdonság. Persze megjelent a B01-es, inhouse szerkezet, de ez sokkal inkább volt az ETA döntésének kényszerű hozadéka, semmint a Breitling által vágyott irány. A Breitling zen hozzáállását jól szemlélteti a B17-es kaliber aktív és preferált használata. Vélhetően azonban ők is érezték az utóbbi években, hogy talán eljött az ideje annak, hogy egy kicsit felrázzák a márkát, és Georges Kern vezetésével neki is láttak a modellcsaládok megújításának.
A Kern éra jellegzetessége, hogy sokkal inkább merítenek a múltból, a ’40-’50-’60’-70-es évekből, semmint, hogy a 2000-2010-es éra modelljeit fejlesztenék tovább. Az új modellek sok esetben komoly mennyiségben hordoznak retró géneket, ha valaki az én véleményemre kíváncsi, a kelleténél sokkal többet is.
Ezt azért élem meg kicsit nehezen, mivel bár sok márka van, amit meglehetősen kedvelek, a Breitling mindig is különleges helyen lesz a szívemben. Ennek az egyik oka a hajdani avionikai múltam, a másik pedig, hogy pont a repülés miatt, pont a Breitling volt az első svájci óra, amibe végérvényesen beleszerettem, és ők rántottak be a svájci órák világába, még ha csak lelkes amatőrként is.
A Breitling, mint márka, sokak számára megosztó, és magam is úgy voltam vele, hogy egyes modelljeit imádtam, másokra rá se bírtam nézni. Talán pont ez az a polarizáció, amit Kern ki akar venni a képletből, aminek örülök akkor, amikor látok egy-egy a gondnoksága alatt megjelent szép órát, viszont sajnos ténykedésének néha olyan ikonok is áldozatául esnek, mint a Navitimer, vagy a Superocean család. Mostanra sajnos odáig jutottunk, hogy lényegében az egyetlen termékcsalád, ami még teljes egészében a korábbi éra stílusjegyeit hordja magán, az az Avenger.
Avenger – a féllény
A Breitling bár eredendően repülős óra, csak úgy, mint a többi nagy márkának, nekik is megvannak a saját búvár és autós termékcsaládjuk. Előbbit a Superocean testesíti meg, utóbbit régen a Breitling for Bentley, mostanában a Top Time próbálja megtestesíteni. A repülős modelleket pedig természetesen a Navitimer család szállítja. Igen ám, de míg a búváróráik – korábban legalábbis – ténylegesen komolyan vehető búvár cuccok voltak, addig a Navitimerek – babonából – lényegében a cseppállóságig jutottak a vízhatlansági besorolásban. Ez talán nem probléma egy utasszállító pilótájának, vagy egy légiutas-kísérőnek, azonban egy aktívabb életet élő sportpilótának már igen. Hiszen igen is vannak emberek, akik nem csak az égben, vagy csak a vízben érzik magukat otthon, hanem mindkét közegben szeretnek ténykedni. Ha valakiknek, hát nekik találták ki az Avenger sorozatot. Bár pilótaóra, jellemzően nagy, jól olvasható számlappal, ütés és G erő álló, de azért masszívan vízálló is, a 300 méterese besorolás már hivatalosan is merülhető órává teszi az Avenger-t.
Ami hiányzik
Most már lassan másfél évtizede követem nyomon a Breitling óráit, és azt figyeltem meg, hogy alapvetően kétféle Avenger létezik. Az egyik funkcionális, a számlapon jól leolvasható számok, amik tradicionálisan jellemzői egy pilótaórának, ugyanakkor ez szinte minden esetben óriási fizikai mérettel párosul, 45-48-50-52 milliméter. Esélytelen, hogy ez egy átlagember napi szinten hordja. A helyzetet bonyolítja, hogy ezek az órák sokszor kapnak valamilyen katonai beütést, egy fekete PVD bevonatot, vagy a field órákra jellemző olívazöld számlapot, vagy valamit, ami kicsit vadítja az adott modellt.
A másik vonal a kisebb, 43-44 milliméter átmérőjű, már napi viseletnek is alkalmas órák, ezek viszont inkább akarnak elegánsabbnak tűnni, semmint funkcionálisnak. Véleményem szerint igen nagy kár, hogy nincs egy olyan olyan Avenger, ami méreteit tekintve még napi viselősnek is elmegy – tehát a 44 mm alatt átmérőről beszélek – és mindemellett a számlapja funkcionális, mondjuk számozott indexekkel, jó olvashatósággal.
Összegzés
Hiányérzet ide, vagy oda, jelenleg az Avenger az utolsó „hagyományos” Breitling, és bár igaz, hogy már a jelenlegi sorozat hátáról is lekerült a részletgazdag, csodás hátlap, helyette csak egy egyszerű Avenger vagy Breitling Avenger felirat fogad minket, felépítésében ez a modellcsalád még az elmúlt pár évtizedet idézi, és nem a múltba révedő, retró ihletésű új órák letisztult génállományát hordozza.
a régi Breitling hátlapokhoz képest
Aki szereti a Breitlingeket, javaslom addig szerezzen még be egy Avengert, amíg a modellfrissítési hullám utol nem éri ezt a modellcsaládot is. Őszintén szólva magam is gondolkozom rajta, hogy lecsapok egy ilyenre. Négy óramodell van, ami eséllyel indul a következő óravásárlásom alkalmával, és jelen állás szerint, ez egyike a négy modellnek. Sőt, jelenleg leginkább ez tűnik befutónak.
